Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Tóth Béla: Hazagondolások: önéletírás - V. rész
Tóth Béla Hazagondolások (V. rész) Százholdasok JL -A. falusi vagyonok ranglétráján Tomonicskáék alatt álltak. Számításom szerint három család tudhatott annyit magáénak. Azok közül is a legtöbb legenda a Czene családot lengte körül. Mesélték, hogy a vagyonteremtő Czene Pál, mint szegény ember, Aradon, a dohánygyárban kezdte kenyérkeresetét. Onnét olcsó dohányokkal kitört, tán zugpiacolt is annyira, hogy valamennyi földet tudott árendálni a dombiratosi határban, amihez egy igen szorgalmas család lányát, Pósa Pancsát vette feleségül ötholdnyi földdel. Ezen kezdett serénykedni Czene Pál, a magához mindenben nagyon jól illő asszonyával. Kapáláskor éjszakánként egy zsák fehér szemű kukoricát kipattogattak. Egy korsó vízzel vitték ki magukkal a földre. Letették az első végén. Kötényüket felcsücsközték, öblébe csaptak egy-két összemarékkal. Vágták a kapát. Egy-egy szusszanatra ha megálltak, a szájukba dobtak a pattogatott kukoricából. Meghúzták a korsót. Le nem ültek, amíg az éjszaka rájuk nem szakadt. Kapálásban a szájnak úgysincs dolga. Ragasztották is az egyik holdat a másikhoz. A szerencse is rájuk pislogott. Talán tízholdas lehetett Czene gazda, úgy az első világháború vége felé, amikor tönkremenőben lévő nagyobb gazdaságok fölött megütötték az árverési dobot. Nyolcvan holdnak, kezesek jótállása mellett, ura mert Czene gazda lenni. Az osztrák korona inflálódása idején, amikor a törlesztéses summát fizetnie kellett, egy garaboly tojás kifutotta a földek árát. — tartja a legenda. Hanem javában százholdaskodott, akkor is kukoricán élt. Az egész héten istállója tetején ácsoló Karika Puskás Janit szombaton délben ebédelni hívta az eperfa alatti diófaasztalhoz. Tele egy óriási cserépből való levesestál aludttejjel. Fakanalak, pillés kenyér. — Ögyél, Janim, szépen kötöd a tetőt! De Jani éhtében úgy megharagudott, hogy szó nélkül elszaladt a henteshez, friss tepertőt, hurkát, kolbászt hozott. Megkínálta vele a gazdát, amit az el is fogadott. Dicsérte is, hogy milyen egy fájintos a Sípos hentes portékája, miközben Jani pirongatta: — Ha én a maga kutyája lönnék, hát mög nem önném az aludttejet délre! — Hallod — egészítette ki Czene Pali Karika szavát —, az én kutyám nem is eszi. Az nem. — Dehát mit eszik szegény, mert itt csirkecsontot nem lát hétről hétre? — Hát öszik a disznók vályújából, a fene a gusztusát! Vasárnap is dolgozott az ács, onnét leste az udvart. Ünnepnap isten ellen való vétek a határi munka. Van a ház körül elég tennivaló. Olyankor aljazódik ki az istálló, amihez egész héten nem tudott hozzájutni a gazda. Az udvar fölsöprése, a szalmás, a polyvás megigazítá- sa. De ez mind a nagymise előtt, mert oda el köll jutni. Mindent rendbe tett Czene szorgos keze. Közben megéhezett. Leballagott a pincébe. Fölhozott egy köcsög aludttejet. Kanalazgatja egy szelet kenyérrel, odakucorodva a fal tövébe. Pancsa néni, ezernyi dolgából kikukkantva, ráröccsent: hát a fölit, leszedte-e? 19
