Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
képével tetoválják. A műveletet igen éles halfogakkal végzik. A kifolyó vért egy fazékban korommal és az ionobocofa nedvével vegyítik. Ebből aztán az következik, hogy a képet csak akkor lehet letörölni, ha a bőrt is lenyúzzák.” (Bodrogi 1978: 105.) Az őserdei indián törzsek közül forrásaink még a patagóniaiakat, a pampa-indiánokat, különböző Gran-Chacoi törzseket, a Xinguvidék lakóit, Paraguayban a lenguákat, paya- guákat, a mundurucokat stb. említik, mint akiknél a tetoválás ismert volt vagy még mindig gyakorolják. A tetoválás múltjáról Peruból vannak adataink: tetovált múmiák a Nasca és az inka periódusból. * Afrika Afrikát, mint ahogyan kulturálisan is, a tetoválás szempontjából szintén két részre tagolhatjuk. Az északi részen, amely a Földközi-tenger mellékén kívül a Szaharát is magába foglalja, világosbőrű népcsoportok laknak. Eltérésekkel ugyan, de ezek is szerves részei az arab—iszlám kultúrának. A világos bőrszínnek tulajdoníthatóan itt a ponttetoválás uralkodó az arabokon kívül pl. a berbereknél, kabiloknál, tunisziaknál, marokkóiaknál, az egyiptomi fellahoknál, a beduinoknál, a tuaregeknél stb. Az indíték nem különbözik a Közel- Keletről ismerttől, tehát a mágikus, gyógyító szempont az elsődleges, s az alkalmazott díszítések (pontok, pontsorok, körök, csillagok stb.) lényegében egyezőek. Pl. Tuniszban hivatásos tetoválok működnek. Eszközük hengeres fadarab, amelybe a minta megkívánta mennyiségben tűket rögzítenek, esetleg lancettához hasonló éles pengét. A festék lámpakorom, alkohol és mézga keveréke. Az egyszerű mintákat előrajzolás nékül készítik, a bonyolultabbaknál fadúcot alkalmaznak. A minták funkciója változatos, leginkább talizmán —, és egyéb mágikus (pl. betegségelhárító) szerepet játszanak. Az emberi alaknak és részeinek az ábrázolásával nem találkozunk, a minták között állatok (hal, kígyó, kakas, oroszlán stb.) és geometrikus, de megfelelő jelentéssel bíró alakzatok dominálnak. (Ling Roth 1905.) Ponttetoválás szokásos Etiópiában is, itt a férfiak arcán rendszerint csak egyetlen orna- mens látható, míg a nők tetoválása az arcon kívül az egész testre kiterjed. A motívumok egyszerűek, csillagok, vonalak, keresztek jelennek meg, gyakran esztétikus elrendezésben. A Szaharától délre eső területeken szinte kizárólagos a hegtetoválás. Az ismert eljárások mindegyike előfordul, az égetéssel kialakított kúpok, a rövid és a hosszúvágás, valamint a negatív heg. Sokfelé a különböző technikával készített, az arcon, homlokon, álion levő hegek elsősorban a törzsi-etnikai hovatartozás jelzésére szolgálnak, számuk, elrendezésük a hozzáértő számára pontos eligazítást nyújtanak. L. W. Doob végzett Nigériában erre vonatkozóan kísérletet. Egy ismerősének társaságában sétált körbe egy piacon, ahol — mint írja — „Rendre rámutattam egy-egy férfira, akinek az arcán hegek voltak. Hirtelenjében vagy egy tucat ilyen került a szemem elé. Afrikai barátom minden esetben megnevezett egy társadalmat, aztán együtt ellenőriztük megállapításait, megszólítván a személyeket. Arra kértük őket, mondják meg nekünk a törzsük nevét. A tizenkét esetből tizenegynél pontosan azt mondták, amit a barátom tippelt róluk”. (Doob 1961:83.) A tetoválás sokfelé megtalálható, de nem általános, minden törzsre kiterjedő szokás. Ismerjük a nubíaiaktól, galláktól, wakambáktól, zuluktól, a kongói lubáktól és kubáktól, a béna luluáktól, a zandéktól, a madagaszkári betszileóktól, a busmanoktól, a tivektől, a nilota törzsektől stb. Elsődleges célzatként a nemi érettség elérésének, ill. az ifjú- vagy lányavatás befejezését, ezzel a házasulandó kor látható jelzését említhetjük, s egyúttal a bátorság, a fájdalom elviselésének a bizonyítását is. Ezek a néhány hosszú vágással készített, kidomborodó hurkaszerű hegek, többnyire minden esztétikai hatást nélkülöznek számunkra. Másutt a kidomborodó hegek esztétikus elrendezésére is törekszenek. így pl. a makalakáknál a lányokon a nemi érettség elérésekor az idős nők végzik el a hegtetoválást. Kb. 4000 (!) rövid bevágást tesznek a bőrön és a sebekbe faszénnel feketített, égető kenőcsöt dörzsölnek. Ahol az adott közösségben a díszítőművészet magas szintre emelkedett és sajátos stílust 135
