Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Beke László: Cserne László tetoválásai

— az előzőhöz hasonló, nyújtottabb forma (szín nélkül)

— tenyér közepében 5 kör (vörös alapon fehér)

— farkas, a korábbihoz hasonló, de geometrikus felületkitöltéssel, spirálba kunkorodó farokkal; fölötte stilizált halálfej (szín nélkül).

Feltűnő Cserne vonzódása az állatmotívumokhoz (apotropaikus funkció); stilizáló és ornamentikateremtő készsége a későbbi Szirtes Jánoséhoz hasonlítható.

A kísérő szövegben szerepel a következő maxima: „az egyetlen erkölcsös eszköz a tetoválás megszerettetésére saját szép ábránk legyen.” Ennek megfelelően rekonstruáljuk először a fényképek alapján a saját testére tetovált jeleket. „Rekonstrukció”: minden más művészeti és elpusztult tárgyainál kevésbé gyötrelmes ez a feladat, mert itt az alkotó a művét a szó legkegyetlenebb értelmében magával vitte a sírba. Ha megkísérelnénk kidolgozni a tetoválás filozófiáját, egyik alaptézise két abszolutum, az „életfogytiglani” megmá- síthatatlanság és véglegesség, valamint a „holtbiztos” pusztulásra ítéltség által kijelölt létezésmódról szólna.

Cserne László a jobb oldali combtövénél a már említett teknősbéka-motívumot viselte. Egy baleset következtében ujjának bőrét erről a helyről pótolták: a teknősbéka ennek a forradását takarta, helyesebben használta ki. Cserne más munkáinál is hasznosította a hasonló lehetőségeket, igy egy fiatalasszony, M. bal vállán a himlőoltás helyét tetoválta körül. (M. Cserne egyik tetoválását maga fejezte be; később maga is tetovált önállóan.) Egy fiatal lány, M. a testén egy vakbélműtét vágásának forradása mellé kígyómotívum került. (Az illető nem engedte ezt a tetoválást fotografálni.)

A legpompásabb felületdíszítéssel Cserne a saját bal kezét látta el. Kézfejének hátára, a mutató- és a hüvelykujj töve tájára a „személyiségvédő virág” került: a négyszirmú virágot 7 további, hegyes szirom (vagy tüske?) körítetté, s az egész motívumot a központi szirmok alól kiinduló és oda visszatérő szár vagy inda fogta körül, rajta néhány kifelé meredező tüskével. (Hasonló motívum — de hat hegyes szirommal — került M. H. felső karjára is.) Cserne alsó karján két számymotívum volt látható, bonyolult elrendezésben. Az egyik a csukló fölött karperecszerűen borította a kart, mégpedig úgy, mintha egy díszes csomóval megerősített, kettős pántból nőtt volna ki. E pántok „alá” volt bújtatva a másik, hosszanti irányban elhelyezett szárny, mely egyszersmind egy kerékpáros figura „áramvonalainak” is megfelelt. (A haránt irányú szárny tövénél még egy szimmetrikus minta is, feltehetőleg az előzőekben ismertetett motívumjegyzék második vagy kilencedik darabja.)

Cserne különösen kedvelt motívuma volt az üstökös. („Az üstökös jele talán üstökössé tesz ...”; megtalálható M. L. jobb vállán és egy általam ismeretlen személy (F. É.) bal vállán, a kulcscsont alatt.) Az üstökös rafinált vonalábra, mely egyszerre emlékeztet emberalakra és rovarra is. Téglalapba foglalt rombusz alakú „fejéből” „antennák” vagy sugarak állnak ki; farka vagy csóvája három- vagy ötágú.

M. L. bal sarkán, a lábfej belső fején található még egy parányi ötszög vagy csillag. Nem is a motívum, hanem a testfelület helyének kiválasztása adja Cserne művészetének egy másik jellegzetességét — mely több vonatkozásban a punk és a new-wave ékszerkultúrával rokon. L. K. a jobb keblén visel egy négykaréjos, csüngőre vagy lóherére emlékeztető motívumot, melynek első „levele” hosszan megnyújtott; M. A. (férfi) a bal szeme mellett egy apró, félholddal körülvett csillagot.

Cserne talán legfinomabb ötletének megvalósítása azonban Sz. L. és M. kezén látható, ahol már a formai szépség gondolati szépségbe csap át: egy-egy parányi színes pont, melyet csak az láthat, aki tud róla. Intim jel, kizárólag az alkotó és a megjelölt számára, mégis ugyanolyan örökérvényű, mint a legdekoratívabb bőrmegmunkálás.

Cseme további munkáinak viselőit egyelőre nem sikerült megtalálnom (M. H. színésznő, B. K., S. M., Cs. művészeti főiskolás, R. Gy., ismeretlen egy kaméleonnal stb.). Ugyancsak várat magára, hogy Cseme László írásait, verseit, rajzait, festményeit, montázsait, művészien megmunkált személyes tárgyait, életrajzi adatait összegyűjtsük, kiállítsuk, kiadjuk, népszerűsítsük. Nemcsak azért, mert tetoválásaival ezek szorosan összefüggenek, hanem azért is, mert számos művészbarátja őrzi lassan elhomályosuló emlékét.

85