Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Kisch, Egon Erwin: Tetoválásaim: részletek :Tandori Dezső fordítása

lesegítették rólunk a kabátot s a mellényt — és akkor az a lány, aki velem foglalatoskodott, hirtelen mozdulatlanná dermedt, elképedve bámult bal karom tetoválására.

Hohó, gondoltam, most érkezett el életem Kínai Nagy Pillanata, falak fognak leomlani, mert ez a leány rájön, micsoda nagy ember vagyok én. De akkor már sikított, és nevetett, nevetett; és a többi lány is odatódult, és ők is visítoztak és nevettek. Kirobbantak a helyiségből, a lépcsőház visszhangozta a hahotájukat, s a következő pillanatban már az ivóból is zengett a röhej — basszushangok és diszkantok vegyültek össze, s ez még talán az iménti baljós csendnél is rémületesebb volt.

De hát mi történt? Elképedve vártuk, hogy a lányok visszatérjenek, hívtuk a tulajt, az sem jött; csak a rettenetes, dörgő és sikoltozó nevetés zaja hallatszott fel. Felöltöttünk mellényt, kabátot, mit tehettünk — itt nem volt keresnivalónk.

Akkor megjelent Csang Tu-tao; látszott, hogy csak nagy erőfeszítéssel őrzi meg komolyságát.

Mit jelent ez a rajz, érdeklődtünk, mutatván tetoválásomat. Némi kertelés után végre kirukkolt: — Azokat a férfiakat, akiket a kínai császár hölgypalotáiban alkalmaztak, ha európai volt az illető, ha ázsiai, kasztrálásakor tetoválták is — ezzel a levágott koponyával, jelképezendő, hogy mi sors várja, ha engedetlen lesz, és megkönnyítendő az elfogását, ha menekülne. Már a császári Kínában is gúny tárgya volt az ilyen ember, az eunuch-jeles win, ám most, a köztársaság idején aztán nyilt köznevetségnek örvend; így senki se érintkezik vele, marad magának a win-ho. A lépcsőn harminc sárga arc vigyorgott felénk, és a lányok megmutattak honfitársaiknak:

— Ez az, ő a win-ho, itt kotródik.

Életem legszebb tetoválását Horthy admirálison láttam: a zöldben-aranyban pompázó sárkány beborította mellkasa bal felét. Horthy naponta megjelent a polai tengerészfürdőben, és a trikója bal pántját leengedte, hadd lássa mindenki a csodás rajzolatot; körül is vették mindig, fiatal tengerésztiszteknek és fürdővendégeknek magyarázta — megannyiszor csaknem ugyanazokkal a szavakkal — a részleteket. Testének még egy másik helyén is volt tetoválás; a tengemagyi törzskar tisztjeinek biztatására megkértem, mutatná meg azt is — ez 1918. június 10-én történt, vacsora után a Viribus unitis; az osztrák-magyar dreadnought-^Ottilia egyetlenegyszer futott ki nyílt vízre, s a tengernagy is nyiltnak mutatkozott, s megtekinthettem a rajzot.

Pár órával később riadót fújtak — a Szent István, a tengerészet legnagyobb és legújabb dreadnoughtja, amely ott haladt tőlünk balra, kicsit hátrább, a lépcsőzetes alakulat részeként, torpedót kapott a hasába, és menthetetlen volt. Süllyedt; miközben mindünknek a fedélzetre kellet vonulnia, ellenséges torpedónaszádokat felderítendő. Horthy, aki valamennyiünk közül egymaga tehetett volna tényleg valamit, megtagadta a segítséget a hajótörött legénységtől; indoklása szerint nem kockáztathatta hajójának épségét, mentési munkálatokat végezvén „halálos torpedóveszély közepette”. Ingerülten járt föl s alá, s amikor engem meglátott, odajött rögtön.

— Nem kellett volna megmutatnom a rajzot, főhadnagy úr — mondta —, mert valahányszor megteszem, mindig nagy szerencsétlenség támad.

A szerencsétlenség csakugyan nagy volt — a halottak számát nem is közölték soha; mindössze tizennégy hullát halásztunk ki aztán, hogy két nap múlva a tengerésztemetőben sor kerülhessen a méltó gyászszertartásra.

Ferenc Ferdinánd főherceg a jobb csípőjén viselt tetoválást, méghozzá az Egyiptomban védelmező szimbólumnak tekintett ureuszkígyó képét. Ugyanez a tetoválás védte volna Rudolf trónörököst is a szíve fölött, hanem a kígyó feje nem kifelé, de befelé fordult. S hogy ezért nem hárította el a totem a halálos golyót; az arab talán szándékosan tetoválta a gyaurra a fordított szimbólumot, mesélte gyakorta Ferenc Ferdinánd. S hogy egyébként az 6 tetoválása sem egészen tökéletes, mert a kígyó fölfelé tekereg, persze, tette hozzá, ez nem nagy eset, mert veszélytelen helyen van — jobb testfelének egyik lágy részén. A meggyilkolt trónörökös boncolási leletében végül aztán az állt, hogy a halálos golyó a jobb oldali csípőcsont fölött hatolt a testbe, „épp egy tetoválást fúrva át”.

56