Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Kovács Ákos: A (test)művészet örök, avagy: bevezetjük a tetoválást
barnás szőke, szeme sárga, jobb karján E. L. bal karján J. S. tetoválás, jobb homlokán borsó nagyságú forradás, arczán forradás, feje tetején kis kopaszodó búb. (Betörő, saját anyag) Tuzár Gyula született Budapest, 1865., római katolikus, kocsis, magassága 166 cm., haja gesztenye színű, szeme barna, jobb kezének gyűrűs ujján forradás, bal karján tetoválás F. Gy. és valami jelkép. (Betörő, saját anyag). Míg a hatvanhárom tetovált testű férfi között „idegen anyagként” dobozkészítőt, panorámakikiáltót, elektrotechnikust, tisztiszolgát, házalót és ügynököt is találunk, addig a „saját anyagban” a napszámosok mellett csak néhány mesterember, egy-egy cserepes, kőműves, illetve négy foglalkozásnélküli szerepel. Az előbbiek, elsősorban sipisták (húszból kilencen), az utóbbiak zsebtolvajok (negyvenháromból harmincnyolcán), ám az összes nyilvántartott közül egy sincs, akinek személyi adatain kívül a bűncselekményére, esetleg korábbi büntetésére, vagy bármilyen más devianciára utaló tetoválása lenne. Néhány évtizeddel később, 1932-ben a szegedi Csillag börtön elítéltjein végzett érdekes felméréseket az ottani Anatómiai Intézet antropológiai osztálya. A munka során Huszár György négyszáz, jórészt visszaeső elítélt között ötven olyan tetovált testű férfit talált (az össz-létszám 12,5%-a), akinek átlag két tetoválása volt. (Népünk és Nyelvünk 1932. 199. o.). Ezeknek a rajzoknak azonban több mint a fele nem innen, hanem még a kinti életből, főleg a katonáskodás idejéből származott. Az antropológus szerint az ábrák túlnyomó többsége kardok, puskák, lófejek; illetve történelmi személyiségek (Rákóczi Ferenc, Mária Terézia, Ferenc József) arcképe és ugyanazok az erotikus jelképek, melyeket már korábban más külföldi börtönökből is összegyűjtöttek. Egy fontos megszorítást azonban mégis tesz a szerző. Szegeden nem találkozott vallási tárgyú, vagy bosszúra utaló motívumokkal, melyek pedig főleg az olasz büntetőintézetekben gyakran előfordultak. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a szegedi Csillag már ekkor is a visszaesők, „nagyidősök” szigorú börtöne volt.) A hazai tetoválásokkal kapcsolatban mindössze ennyi kézzelfogható adatra támaszkodhattunk, mikor másfél évvel ezelőtt kutatásunkat elkezdtük. A témával kapcsolatos kérdéseket számos összefüggésben tárgyalják e folyóiratban olvasható dolgozatok, ezért mi most inkább arra vállalkozunk, hogy a kutatás során összegződött konkrét adatokhoz néhány általános reflexiót fűzzünk. A svéd Hellgren meglehetősen alapos, és nagyjából azonos vagy hasonló földrajzi területen élő nagyszámú népességet szűrt ki. Nekünk ezzel szemben arra volt lehetőségünk, hogy e munkát különböző populációnál végezzük el. A Belügyminisztérium jóvoltából pedig több tízezer nyilvántartott személyi kartonjával, és az ezeken szereplő, részben leírt, részben lefényképezett tetoválásokkal is megismerkedhettünk. Mindent összevéve kutatásunk során kb. százezer ember tetoválását, illetve a tetoválásukkal kapcsolatos dokumentációs anyagot vizsgáltunk meg. Erre a meglehetősen nagy munkára azért is szükség volt, mert szerettük volna megtudni: hozzávetőlegesen hányán, kik és miért tetováltatnak a testükre különböző ábrákat, feliratokat. Már a svéd adatokból is sejtettük, hogy az első kérdésre nem lesz könnyű választ kapni. Az öt kerületben, öt különféle értéket mutató felmérésből is látszott, mennyire eltérően alakul egy-egy populáció tetoválási aránya. Mi első mintavételünk során 13 827 tizennyolc éves férfit vizsgáltunk meg. A Debrecenben, Veszprémben és Budapesten megjelent sorkötelesek közül 239 férfin (1,7%) találtunk tetoválást. A kérdőívre felvett, aztán számítógépre vitt adatokat később, egy másik anyaggal kapcsolatban ismertetjük, ezért most csak megemlítjük, hogy az előbbi tetoválási százalék a katonaság ideje alatt, igen eltérő mértékben, de mindenképpen emelkedik. A honvédségi állományban nem végezhettünk felmérést, de a különböző alakulatoknál dolgozó orvosok szerint a második év végén már a katonák 7—60 százaléka 13
