Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - KRITIKAI KÖRKÉP - Mátyás István: Tamás Menyhért: Előcsend: [könyvismertetés]
szavakkal bocsátja el: „Vigyél magadal a színiedben néhány erős fát, meglátod, hasznát veszed még.” Az Előcsendben pedig: „ . . .hát kendtek?” — így a kérdés, egyike a másikának az azonos sorsúak közül; s a válasz: „Mint az árnyékba ültetett fa . .(36. о.) De valamivel később már: „ . . fáktól öröklött tartás” (76. o.) A regény egyetlen nap története, kicsit elcsúsztatva: a délutáni néma, utcára telepedéses ülő-tüntetéstől a másnap reggel és délelőtt fényképfelvétel-pillanat villanású képeiig. A családfő, az egyik rezonőr a közösségi utat bemutató kisregénysorozatban, név szerint Sebestyén Lajos, másnap reggel szántani megy a határba; a földre, amelyet annyira szeret, szeretne ... De az eke mellől a községházára hivatják. Még nem tudjuk, hogy miért. Elviszik-e őt is, vagy pedig közeledik a szorítás enyhülése, a megkönnyebbülés?! Tamás Menyhért könyve a lezáratlanságával mindkettőre enged következtetni. A történelmi eseményeket ismerve mi inkább a „madaras- ébredés”-ben hiszünk. Mert a kötet alcíme: Regény léptekre, ajtónyílásra és madaras ébredésre. A léptek, az ajtónyílás még a rosszat jelenti. Házkutatók, végrehajtók jöhetnek. De a madaras ébredés a remény, a biztatás. Ezt szeretnénk hinni- kiolvasni a kötetből. így lesz-e, azt a következő, a következők mutatják meg majd. Felfokozott kíváncsisággal várjuk, mert egyre inkább a korszak, az utóbbi évtizedek regényét is kapjuk; s mert Tamás Menyhért elkényeztető igényességgel ír. Mátyás István Tanulmány a Bűnbánó Magdolnához, 1929 92
