Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - KRITIKAI KÖRKÉP - F. Tóth Pál: Halász ferenc: Arcunkon a történelem: [könyvismertetés] - Szijártó István: "Szabadon szolgál a szellem": Szász Imre: Ménesi út: [könyvismertetés]
egyénisége. Szeretnénk persze a korból is sokat megérteni, mozgatórugókat keresünk. Már a kötet műfaja zavarba hozza az olvasót, hiszen az alcim szerint ez „regény és dokumentum”. Kötelessége tehát a történésznek is, hogy utánanézzen: léteznek-e a közölt dokumentumok? A kérdésre rögtön határozott igennel kell válaszolnom. (Az Eötvös Kollégium levéltárában, az 1985-ben befejezett levéltárrendezés óta a kutatók rendelkezésére áll mindaz, amit két világháború és a tisztogató szándék meghagyott.) A függelék — mint a regénybeli állítások hitelesítése, igazolása — az Eötvös Collegium feloszlatása, s az azt megelőző sajtóvita dokumentumainak egy részét közli. Közölhetett volna többet is Szász Imre; elemezhette volna alaposabban az idézett anyagot. Ő azonban erre vállalkozott; és így oldotta meg a vállalt feladatot. Gondolom ezt úgy kell felfogni, hogy hagyott még elegendő feladatot a korszakot kutató művelődéstörténészeknek. Érinti ez azt a kérdést is, hogy helyesen bánt-e Szász a dokumentumokkal, amikor azokat tette közzé, melyek könyvét jegyzőkönyvileg is hitelesítik. A kor kutatójában (és a kortársakban) joggal merül fel, hogy nem kellett volna-e megírni azt is: a legfelső szinteken miként alakultak a hatalmi harcok? Kik voltak, akik éppen a kollégium intellektuális légkörét tükröző Keresztury Dezső által írt jelmondat: „Szabadon szolgál a szellem” ellen tiltakozva határozták el a kollégium szétzúzását, melynek csak eszközei (lehet többségükben jó szándékú eszközei) voltak a dokumentumokban név szerint említettek. Történészi feladat megvizsgálni Lukács György (már 1919-ben is jelzett) ellenszenvének okait; Révai József és mások szerepét. Érdemes alaposabban megvizsgálni az itt is említett Györffy-NÉKOSZ kontra Eötvös kollégiumi vitában milyen erők munkáltak a háttérben. Az Eötvös Kollégium végleges szétbomlasztása, majd bezáratása, a volt népi kollégisták tömeges megjelenéséhez (1949 ősze) kapcsolódik. Nem helyes azonban figyelmen kívül hagyni, hogy 1949 nyarán a NÉ- KOSZ-t már szétzúzta a Rákosi politika. A volt népi kollégisták [a mozgalom központja ill. szellemi szülőhelye a Györffy István (korábban Bolyai) kollégium és a Végzett Kollégisták Testületé (VKT) volt, sokan közülük felelős állami-politikai tisztségeket töltöttek be] tanácstalanul, értetlenül nézték, hogy a hatalom cinikusan Kos- suth-díjjal jutalmazta pedagógiai munkásságáért Kardos Lászlót, a mozgalom vezetőjét, nem sokkal azelőtt, hogy a Rajk-per előfutáraként 1949 nyarán feloszlatták a NÉKOSZ-t. A Révai által korábban még „az új népi értelmiség nagyszerű pionírjainak” nevezett tízezer népi kollégista maradt otthon nélkül. Nem az Eötvös kontra Györffy viták a fontosak elsődlegesen. A „szalámi-szeletelő” taktikának mindkét kollégiumtípus — a minőségi igényeket hangsúlyozó és a mennyiségi képzést is előtérbe helyező — áldozatul esett. A klasszikus tanárképző kollégium és az elsőgenerációs értelmiségiek képzését vállaló népi kollégiumok sem kellettek 1949-ben. Természetesen ha az alapkérdésben: a kollégium feloszlatásában, s az azt megelőző kizárásokban vitathatatlan is a hitelesség, a részkérdésekben, az egyes szereplők sorsának kommentálásában nagyon sok buktató rejlik. Szász jellemfestő tehetsége, stílusa — miután élőkről írt — beretvaéles szablyává vált, mellyel többeket megkaszabolt, és számítani kellett arra is, hogy szándékától függetlenül is sebeket oszt. Szinte megjelenése pillanatától sokféle érzékenységet sértett ez a könyv. Ezeket nem kell itt felsorolni — de nyilvánvaló magyarázatot kapunk a regényt egyértelműen elutasítóktól. A regényt himnikus magaslatokba emelő véleményekben és a fenntartásosán fogalmazottakban közös nevező, hogy fontos dolgokról írt Szász. Az Eötvös Kollégium sorsa a magyar értelmiség helyzetét is példázza; a hajdani diákok mai élete a gondolkodó emberek morális és intellektuális válságát is tükrözi. A téma azért is fontos, mert tisztességes emberekről, tisztázni valókról írt. A csak sebtében és rosszul elhantolt halottakról indulat nélküli nyiltsággal igyekezett fogalmazni. Hogy jól érzékeltette a gondokat, csak kortársai ítélhetik meg; — többségük szerint jól —; talán a kollégium intellektuális légkörének bemutatása halványabb a szükségesnél —. Kíváncsian várjuk Fodor András régóta kiadásra váró naplóját ezekről az évekről; hiszen ennek publikált oldalai (elsősorban Fülep Lajosról, Keresztury Dezsőről és Colin Masonról) részletességükkel Szász megállapításait hitelesítik. (Itt jegyzem meg, hogy 1910—11-ben, amikor Alpár Ignác a Gellérthegy déli részén első épületként a kollégium gyönyörű hajlékát felépítette, ez Ménesi út volt; az Eucharisztikus Kongresszusra Nagyboldogasz- szony útra változott a neve, majd újra Ménesi út lett. A regényben közölt események — Forrai diákkora — idején tehát éppen Nagyboldogasz- szony útja volt. Hogy Szászban és társaiban is mégis a Ménesi út maradt meg és élt tovább, ezt is a kollégium, a hely szellemének tulajdonítom.) Nem tartozik közvetlenül egy kritikához a kötet olvasói fogadtatása mégis meg kell említenem, hogy Szász nemzedéke — a közvetlenül érdekeltek — fogadták legjobban a könyvet, az idősebb kollégisták között több volt az elutasítás, ők más kollégiumi képet őriztek — és egészen más okokból nem fogadták egyértelmű, az igazságkereső (és osztó) bátorságot méltányoló lelkesedéssel a nemzedékkel fiatalabbak: az 1956 után újjászervezett kollégium ma negyvenes, harmincas éveiben járó hajdani lakói, és a mai kollégisták. Ezt 83
