Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Tóth Tibor: Városrész vagy életforma?

részletét, a lakás értéke pedig csak nő, nő, nő. Soha ne legyen senkinek kedvezőbb takarékossági akciója! S ráadásul ez olyan tőke, amellyel bármit lehet kezdeni. Nagyon sokan jönnek be hozzánk: vagy nagyobb lakást akarnak csereként, vagy átvételre kínálják a lakótelepi lakásukat, mert családi házba szeremének költözni. Az előbbi dologhoz mindössze meg kell találni a megfelelő nagyobb lakást, de részünkről a másik út is csak pénzügyi vállalkozás. Megvesszük a kínált lakást, s ezen a pénzen az ügyfél vásárolhat magának kedvére való házat. Igaz, a pénze elfogyott, de most jön az OTP: adunk felújítási kölcsönt. A család ugyan továbbra is törleszti a havi részleteket, de ez már más részlet, más pénz és persze más lakás, így zárul be a kör?

Nem, így fejeződik be néhány út. Az egészhez képest jelentéktelen százalék. A többség, a nagy többség marad a lakótelepen. Mossa az autót a garázs előtt, kikönyököl a folyosó korlátján, és nézi a nagy udvar életét, vagy leszól este a gyerekeknek, akik valahol a végtelenben bújócskáznak, hogy jöhetnek vacsorázni. Aztán bekapcsolják a televíziót, mely csak akkor zavarja a szomszédot, ha nem azonos csatornát fognak. De ezt is meg lehet szokni.

*

Ez hát a lakótelepi életforma.

Az utca forgatagában nem lehet felismerni, ki lakik lakótelepen, ki nem. Az öltözködésben, a hajviseletben nincsenek megkülönböztető jegyek. De az itt élőkben kialakul valamiféle azonos szokás- és viselkedésrendszer, mely csak rájuk jellemző. Másként éreznek, másként gondolkoznak, másképp: talán modernebbül élnek. És nem egyetlen házhoz vagy lakáshoz kötődnek, hanem egy környezetet is jelentő nagyobb települési egységhez.

Miért ilyenek?

Mert az az életforma, amelyet kialakítottak, bennük is kialakított valamit: a lakótelepi embert.

A holnap emberét?

Egyet a holnap embere közül.

75