Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Füzi László - Kőhegyi Mihály: Egy barátság története: Németh László levelei Veres Péterhez
volt a feltételem — s most hogy próbán stb. részt nem vehetek, egyetlen ellenőrzésem az előadással, a várható torzításokkal szemben is. Persze Major — az életben is hajlamos azokra a szerepekre, amelyeket a színpadon olyan szívesen játszik . . . Remélem, hogy levelem leszereli.. . De azért kérlek, legyen rajt szemed ezen az ügyön; hátha az írószövetséghez kell fordulnom segítségért. Szeretettel: Németh László A Galilei a Csillag 1955. januári számában jelent meg. A februári számban pedig már ott volt Veres Péter jegyzete is a drámáról. A Németh-irodalom nem tartja számon ezt az írást, pedig nem csupán a darab első, de talán a legjobb méltatása is. Különösen nagy szó ez Veres Péterrel kapcsolatban, hiszen köztudott, hogy fenntartással viseltetett a dráma- irodalommal szemben. A Galileit azonban olyan darabnak tartotta, amely már olvasással is megnyerheti a csatát... Még egy megjegyzését említjük meg: ez azzal kapcsolatos, hogy tulajdonképpen Németh László minden hősében önmagát írta meg. Veres Péter azt mondja, ez a Galilei olvasása közben eszébe sem jutott: „Azt hiszem, minden eddigi művei között a legjobban sikerült a Galilei alakját objektiválnia. Ez a Galilei — szerintem — igazi Galilei, de csak annyiban Németh László, amennyiben minden más alkotó, felfedező ember is Galilei egy kissé. Ha az írónak sikerült önmagától elszakítania, és szárnyára bocsátania a hősét, akkor megnyerte azt a nehéz csatát is, hogy miként lehet a lírai énből a közösség embere”. Az ötvenes évek tehát, annak ellenére, hogy ebben az időszakban gyökeresen különböző szerep jutott Németh Lászlónak és Veres Péternek, nem rombolták szét kapcsolatukat. S ha Veres Péter könyvei ekkor sűrűbben is jelentek meg, mint Németh Lászlóéi, a segítség apró mozzanatai még személyesebbé, szorosabbá formálták ezt a kapcsolatot. Olyannyira, hogy még 1956 őszének nemzeti tragédiája, és az azt követő évek írói körökben különösen gazdag személyes csatározásai sem tudták e kapcsolatot felbontani. Veres Péter és Németh László 1956-os Szereplésével még alig foglalkozott a szakiroda- lom. Németh László egy Illyés Gyulához írt levelében 1963-ban önmaga szerepét úgy látta, hogy „akit a szocializmus ellenségeként tartottak számon, a szocialista vívmányok fenntartása mellen, vagy egyszerűen: a szocializmus mellett emelt szót”. Veres Péter is a konszolidáció lehetőségét kereste, nem csoda hát, hogy az 1956 utáni Németh László- levelekben sokszor említődik az útkeresés gondolata. S miközben Németh igyekezett a népiekkel kapcsolatát megőrizni, a levelekből érezhető az is, hogy egyes népi írókkal szembeni fenntartásai ismét felszínre kerültek. A sorban az első levél 1957 februárjában íródott, s az ellenforradalom utáni első Kossuth-díjjal kapcsolatos. Kedves Péter! Ella lenn volt s elmondta, milyen ügyben kerestél. Természetesen, én is örülök, ha idén nem osztanak Kossuth-dijat; mint Kossuth-díj jelölt is. Az az érzésem, hogy ebbe a többi bizottsági tag is támogatni fog, Gellértet kivéve —, nem nagyon kedvelik, akiknek dijat kellene kapniuk. A sorsot azonban nem szeretném kihívni. Nekem most az a legfontosabb, hogy egy-két müvemet befejezzem; borzasztó nehezemre esik az írás, de mégis ez a legfontosabb most [ ...] Nem szeretném az amúgy is keserves munkát még hivatalos üldözéssel is kombinálni. A Tanács meghiúsulását Gyula úgy is a nyakamba varrta (tizenkét éven át sosem kötötte magát hozzám, pedig egészséges voltam s ö elég sok dobogón ült); nem szeretném, ha most az sülne ki, hogy én eleve visszautasítottam a К-dijat. Nem, én nagyon örülök neki, ha nem kapom meg, de a visszautasítást sem előre, sem utólag nem vállalom; odaadom valami közcélra s zsebre teszem, amit a kortársak mondanak. Azokat úgysem lehet kielégíteni. Mit gyötörnek a Galileiért, amikor még nem is olvasta nagy részük. Ma az egész ország látja, mi a Galilei — a hypertoniám azonban ez már nem veszi le rólam. 65
