Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Egyedül vallhatok színt: Balogh Edgárral beszélget Zöldi László
Balogh Edgár: — Pontosan fogalmaztál. Részem volt a Vásárhelyi Találkozó előkészítésében. Kapóra jött Kacsó Sándornak, a Brassói Lapok főszerkesztőjének a kezdeményezése, aki helyet adott Tamási Áron cikkeinek, Tamási Áron pedig három ifjúsági áramlatot állított egymás mellé. Az akkor viszonylagosan jobboldalinak tekintett Hitel-csoportot, az Erdélyi Fiatalok körét, ezt a harmadikutas csoportot. Ahogy Tamási Áron mondta: a népvalóság hirdetőit, vagyis Magyar Dolgozók Szövetségét és a Korunk csoportját. Mind a három áramlatot jellemezte azonban, hogy a közben megnőtt magyarországi népi irodalom exponensei szerepeltek soraikban, vagy legalábbis hatottak rájuk. Ez is hozzájárult a Vásárhelyi Találkozó sikeréhez. Csak meg kellett lódítani a mozdulatlanságot. És azok az erők, azok a magok, azok az áramlatok, amelyek már mindhárom csoportosulásban benne foglaltattak, a Vásárhelyi Találkozót eredményezték. Ennek az alapgondolata hosszas vita után az volt, amit a Magyar Dolgozók Szövetsége és a kommunisták közösen dolgoztunk ki, hogy a kisebbségi magyarság önösszeszedése, iskolahálózata, intézményeinek védelme, nemzeti jogegyenlőségért való harca a legkomolyabb szövetségest a román demokrata tömegekben találhatja meg. A román demokrata erőkben, amelyek akkoriban, persze, ellenzékiek voltak. A fasizmus ellenében, a romániai és a magyarországi fasizálódás ellenében, a németországi fasizálódás ellenében, úgy véltük, a gyógyszer a magyar és román demokratikus erők szövetkezése. Ez a gondolat győzött Marosvásárhelyen. Ki kell emelnem Kacsó Sándor szerepét, aki erről tartott előadást. Sokat vitatott és sokszor megforgatott előadást, amelynek az alapja, hogy az ő szép szavát használjam: a kisebbségi humánum. Az a tétel, hogy a kisebbségi helyzet jogvitájából következik: a kisebbségnek mindig a legdemokratábbnak kell lennie, a maga védelmében. Z. L.: — Hajói értelmezem, a marosvásárhelyi találkozó az antifasiszta népfrontpolitika hatásos megnyilvánulása. Mivel magyarázható mégis, hogy ez a közmegegyezés, ez a népfronti elképzelés щт valósult meg? Vagy csak jóval később valósult meg. Balogh Edgár: — Ne feledd el, hogy ekkor már megindul a nagy német katonai gépezet, megindulnak a tankok. És a hitleri politika sorra, a két bécsi döntéssel különlegesen is belenyúl Kelet-Európa életébe. Hamarosan birodalmak dőlnek össze — ez az alkalmi, baráti együttes hogy tarthatott volna ki? Inkább azon csodálkozom, hogy a magvai megmaradtak. És amikor már a német hadiszörny haldokolni kezdett, az 1942-es évtől kezdve, Voronyezs és Sztálingrád után, a jobbraszakadtak és balraszorultak, azok az elemek, amelyek szétbomlottak, elkezdtek újra találkozni. Nem véletlen, hogy Józsa Béla, az illegális kommunisták vezetője, aki személyesen is részt vett a Vásárhelyi Találkozón, egy új vásárhelyi találkozó összehívásáról tárgyalt. Közbejött azonban a tragédiája, hiszen elkapták és meghalt, vértanúhalált halt. De az ellenállási mozgalom újabb és újabb kapcsolatokat hozott létre. 1944-ben, a német megszállás után például megtörtént az első kísérlet a baloldal és az Erdélyi Párt vezetői közti érintkezés felvételére. Később, 1944. augusztus 23-a után, amikor a román fegyveres fölkelés következtében egy ország Kelet-Európábán átfordult a szovjet oldalra, szabályos tárgyalások kezdődtek Kolozsvárt az Erdélyi Párt Teleki Béla gróf vezette leváló szárnya és a baloldali értelmiség között. Az a bizonyos négy tanár, aki később közös perbe jutott, többek között emiatt, tehát Csőgör Lajos, Jordáky Lajos, Demeter János és én, a vértanúhalált halt Kovács Katona Jenővel, a Gestapo áldozatával, szabályszerű tízes csoportot alakítottunk az Erdélyi Párt öt emberével. Kolozsvárt összehoztuk a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely kapcsolatot keresett egy román nemzeti tanáccsal. Kiszabadítottuk a börtönbe zárt kommunistákat. A munkásság észbe kapott és közös szervezésünkre megszállta a gyárakat. A magyar hadsereg egyes elemeitől fegyverekhez jutottunk, elégettünk háromezer SAS-behívót, miután a városháza is heteken át a kezünkben volt. így az ellenállás fokról fokra és újra összehozta az egykori elemeket. Hiszen a Hitel Venczel Józsefje és Vita Sándora, a harmadikutas Szabédi Lászlóék és Asztalos Istvánék meg a baloldal emberei, Nagy Istvánék egyaránt ott ültek már a városházán, hogy a Városi Őrség címén szervezkedő ellenállást mindenféle formában támogassák. A szovjet és román hadsereg bevonulása tehát egy kész, nagy ellenálló tábort talált. Innen egyenes a vonal a MADOSZ újraalakításáig, majd a bukaresti és 4
