Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Horpácsi Sándor: Duba Gyula: A macska fél az üvegtől: [könyvismertetés]

vallott kisebbségtudattal, gátlásokkal. A terep nyilvánvalóan Pozsony, illetve Bratislava, azaz nyelvileg is új, idegen közeg.

S itt jutottunk el Duba Gyula írásművészetének másik meghatározó komponenséhez: a nemzetiségi léthez, sorshoz. Amely bizony korántsem volt sem konszolidált, sem demokratikus a háborút követő években. Az, amiért Ady sírva átkozódott a század elején, századunk közepére véres és nyomorúságos valósággá vált: a meg- számláltatás és megtöretés. Mert nem volt elég századunk szégyene: a fasizmus (amely ellen éppen Ady nyomdokain haladva mindhalálig perelt, lázított a stószi „szent öreg”: Fábry Zoltán), a háborús kataklizma nem a megbékélést hozta, Ady igazát, hanem az újabb — s ismét ártatlanokat megalázó, megnyomorító diszkriminációt, faji megkülönböztetést. A bűn neve (ismét) az volt, hogy magyar. A történelem egyik legképtelenebb, legabszurdabb vádjával az egész népet, illetve nemzetiséget kollektív bűnösnek mondták ki a háborúban — kényszerűen — betöltött szerepe miatt. Duba Gyula gyermekként, serdülőként élte meg ezt a háborút: a rettegést, majd az arcpirító, léleknyomorító megaláztatást, amikor falvaknak kellett elhagyniuk apáik földjét, hogy szolgálni, új hazát keresni hajtsák el idegen földekre. Ebből az élményből születik a magyar prózairodalomban ma már alapműnek számító két regény: az ívnak a csukák (1977), majd ennek szerves folytatásaként az Örvénylő idő (1982). Az, ami a Vajúdó parasztvilágban leltárszerű leírás volt: a szelíd dombok közt megbúvó falu, ezekben a regényekben megelevenedik, amikor vaspálcájával megsuhintja a történelem. Duba a kamasz riadt tekintetével szemlélteti és érzékelteti a rettenetét: a ludak vonulását, országhatárok átszabását, a hatalom és a hatalom nyelvének — változásait. A falu és népe védtelen és tehetetlen. Maga a lét válik megélhetetlenül abszurddá. Mindezt azonban ellensúlyozza Duba regényében a puhább, lágyabb anyagnak: a természetnek az ábrázolása. Azé a természeté, mely mindenkor testvériességben, bensőséges barátságban volt a föld népével: a parasztokkal. Ez az ősi erő: a rögé, a röghöz való hűségé segíti át őket az emberpróbáló években. Amelyeknek az emléke immár kitörölhetetlenül tovább él azokban, akik megélték, elszenvedték, de éppen Dubáék tollán (lásd Dobos László, Gál Sándor, Vári Attila, Bosnyák István, Albert Gábor, Tamás Menyhért, Gion Nándor stb.) békévé oldja az emlékezés, a művekké (s nem is akármilyenekké!) fegyelmező alkotóerő. Mert sem az egyes emberek, sem a népek nem tudnak tartósan feszültségben élni. Ám ekkora megpróbáltatások után érthető, hogy az immár élete delén járó férfi, író hangja örökre rezignált, kicsit fátyolos marad. A kiárusítás délelőtt (1984) novelláit is valami megnevezhetetlen szomorúság jellemzi. Hősei teszik a dolgukat, de úgy élik az életet, mintha nemszeretem házi feladat lenne, amit meg kell csinálni. Jelen vannak, de nincsenek otthon sem a térben, sem az időben. Példaként A viharok időszaka és a Magyarok Prágában című novellákat idézeném. A házaspár üdülni megy az Adriára, de szezon végén, holott az asszony a meleget szereti. A férfi viszont az esőt. (Ez a motívum vissza-vissztérő elem Duba írásaiban, fellelhető A macska fél az üvegtől című regényében is).Nyi!vánvaló, hogy a házasság krízisét nem az időjárás okozza, mert a kapcsolat a házasfelek közt már korábban kihűlt. Szenvednek tőle, de nem tudják visszafordítani a folyamatot. Az említett novellában (A viharok időszaka) csak megpendített témát bontja ki Duba legfrissebb regényében A macska fél az üvegtőiben. Mintha a novellákban erre készült volna, s ezekben mintegy összegzi a korábbi motívumokat. A férj (humán értelmiségi) faluról került a városba, a felesége viszont pozsonyi. A házasság válságát az okozza, illetve teszi nyilvánvalóvá, hogy a bérházban lerobban a kazán: nincs fűtés. Az asszony szenved a hidegtől, s a férjét vádolja a tehetetlenségért, miért nem intézkedik. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy a dolgok nélkülünk, vagy ellenünk, de mindenképpen a tudatunktól, akaratunktól függetlenül léteznek. Sőt! ha megpróbálunk beleavatkozni a folyamatokba, akkor csak újabb konfliktusokba keveredhetünk — a megoldás reménye nélkül. A férj konfliktusa egyszerre értelmiségi és nemzetiségi. Előadást tart a nemzetiségi létről, ami nem tetszik В elvtársnak. Az asszony (aki a fűtés hiányáért is a férjét okolta) lelki terrorjára elvei ellenére is Ca- nossát jár a férfi: elmegy В elvtárshoz, hogy megmagyarázza ő „nem úgy gondolta”, amit mondott .. . Duba a már említett ironikus, szatirikus éllel azonban itt már tompán, fénytelenül csupán regisztrálja a tényt. Ha a pályán akarsz maradni, meg kell alkudnod, mert felelős vagy a szeretteidért: a családért is. Túl lehet élni a megaláztatást is, mint ahogyan túlélték jobbágy ősei, sorstársai, földijei (például az említett Magyarok Prágában című novellában ). Fordulatot a férfi karambolja hoz a történetbe. Elüt egy fiút, aki váratlanul a kocsija elé ugrott. Kórház, rendőrség, jegyzőkönyv. S ekkor éli meg — a rendőrségen — azt a kiszolgáltatottságot: a nemzetiségét, a kétnyelvűségét, amelyről az említett előadását tartotta. Hiába magolja be előre a szöveget, mégsem tudja jól kifejezni magát a rendőrtiszt elöu. Es, a kommunikációs zavar (amelyet átél a feleségével is, de más szinten) megalázza, s felidézi korábbi kínos emlékeit, élményeit is. Maga a baleset, az együtt átélt izgalom (az asszony is a kocsiban ült) jótékony sokk-ként ismét összehozza a házasfele87