Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Egyedül vallhatok színt: Balogh Edgárral beszélget Zöldi László
Egyedül vallhatok színt Balogh Edgárral beszélget Zöldi László Á. -Ж.romániai magyar szellemiség kiemelkedő képviselője 1986. szeptember 7-én töltötte be nyolcvanadik évét. Ebből az alkalomból sugározta a Magyar Televízió az Egyedül vallhatok színt című beszélgetést. (Az első programban szeptember 5-én, pénteken.) Az ötvenhárom perces interjú előtörténete talán nem érdektelen az olvasó számára. Idestova két esztendeje, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem nyugalmazott professzora, a Korunk című folyóirat nyugdíjas főszerkesztő-helyettese, egyébként pedig a romániai magyar kisebbségi közművelődés legjelentősebb képviselője orvosi kezelés céljából Magyarországra érkezett. A budapesti János-kórházban feküdt; mi — tisztelői, tanítványai, barátai — különszobájában kerestük fel. Ekkoriban jött létre a televízió társadalom-tudományi szerkesztőségében egy mozgékony team, amelynek tagjai arra szánták el magukat, hogy archiválási céllal videoszalagra veszik a búcsúzó nemzedékhez tartozók vallomásait — huszadik századi történelmünk okulásra érdemes mozzanatairól. A kolozsvári közíróhoz törvényszerűen vezetett az utunk, hiszen félmúltunk egyik leghitelesebb koronatanújának tekinthető. Az orvosi kezelések közti szünetekben, lábadozás közben így számolt be Balogh Edgár a Petru Grozához fűződő emlékeiről, amelyeknek egy részét a tévések fölhasználták a nagy román államférfi centenáriumára készített dokumentum- műsorukban. Aztán a magyar munkásmozgalom mártírjáról, Józsa Béláról is elmondta élményeit, csakúgy, mint professzor- és közírótársáról, a nálunk is jól ismert Jordáky Lajosról. (Róluk szintén készül dokumentumösszeállítás.) S mert az emlékező egyre inkább lábra kapott, a hosszas budapesti tartózkodást arra is felhasználtuk, hogy közeledő születésnapját megünneplendő, portréfilmhez kértük a segítségét. íme, a több ülésben fölvett interjú szövege, némileg stilizált formában. Hogy ez nyomtatásban megjelenhet, ahhoz a tévés forgatócsoport — Hanák Gábor rendező, Marczali László és Mezei István operatőr, Dóka László gyártásvezető, Somogyi Valéria és Szegedi Zsuzsa vágó — közreműködése kellett. Köszönet nékik. És mindenekelőtt Balogh Edgárnak, akinek a hajlandósága, gondolatai, őszintesége nélkül aligha készülhetett volna el az interjú. (Még egy, látszólag technikai természetű megjegyzés. Lehetséges, hogy az olvasó megütközik majd rajta: tegezem a nagyapámnyi korú beszélgetőpartnert. Mentségemre szóljon, hogy a tegeződést maga Balogh Edgár ajánlotta fel, még a hetvenes évek legelején. Forgatás közben úgy véltük: csak ártana a fölvételek hangulatának, ha a kamera előtt, az illem kedvéért áttérnénk a magázódásra. A közvetlenebb hangvétel, remélem, írásban sem lesz visszatetsző.) Z. L. Első beszélgetés (az ifjúságról, a kapcsolatokról, a felszabadulásról) Z. L.: — Edgár bácsi! Pontosan tizenöt éve szeretnék egy kérdést föltenni. Eddig még sosem mertem négyszemközt megfogalmazni, most megpróbálom a televízió nyilvánossága előtt. Sokszor eljátszottam azzal a gondolattal, hogy kimegyek Kelet-Berlinbe a Humboldt-egye- temre. Vagy, mondjuk, az NSZK-ba, a heidelbergi egyetemre. Fölkeresem Edgar Kessler professzort és csinálok vele egy interjút. A publicisztika professzorával, netán a huszadik 1
