Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Kőváry E. Péter: Ütött az óránk: elbeszélés

— Ez az óra rossz kérem, vigye óráshoz — tuszkolta a legyökerezett lábú embert a kapu felé.

Nem telt bele egy óra, egymás kezébe adták a kilincset javíttatói, hogy mentsék, ami menthető. De akkor már nem bántuk, mert apunak megvolt az állása a sertéstenyésztőnél, csak anyu aggódott továbbra is, kérlelte aput erősen, hogy legalább egy fél évig ne leplezzen le semmiféle disznóságot új munkahelyén, botoljék bármekkorába is. Ráfér már tudniillik ennyi szusszanás a családra.

Apu a fél évet meg is ígérte, sőt azt mondta, hogy lehet ez már neki végleges állása is, mert a kakukk megszólalásával ő mintha új idők elérkeztét érezné. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy végre ütött a mi óránk is!

34