Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Kőváry E. Péter: Ütött az óránk: elbeszélés
Kőváry E. Péter Ütött az óránk M JL V -JLost a kakukkos óráról kell beszélnem. De nem feledkezhetem meg a zsebóráról sem. A két időmérő szerkezet nagyjából egyidős lehetett. A zsebórát a Sóvágó ükapám örökítette apáról fiúra. Ő még Salczman volt, e néven nézett farkasszemet azzal a kivégző osztaggal, amely Miksa mexikói császár életét is kioltotta. Az órát egy sorhajónagy társa menekítette haza, akinek sikerült a mexikói felkelők fogságából megszöknie. Szerencsére, mert az ükapám fiát, apám nagyapját, a fiumei révkalauzt, erről a zsebóráról ismerték csak fel, amikor rátaláltak a Fiumara csatornában. Az óra nagyapámra, a váradi, később csabai pékmesterre szállt, aki midőn 1944-ben utolsó útjára hitvesével elindult, egy kínai vázába rejtette a patinás Roskopfot. így lelt rá azután jóapám, fél évvel később, miután a nyugatra tartó szerelvény egyik vagonjának rabjaként fölszedte a padozatot és meglépett. Most ott lóg apám ágya fölött, nehéz ezüst láncon egy kampós szegen, s apámnak ébredés után az az első dolga, hogy felhúzza repedezett számlaú szerkezetet, amelyet feltehetőleg én öröklők majd. De apu szokta felhúzni a kakukkos órát is, ami viszont nem az ő öröksége, hanem az anyué. Uhrinyi ükapám hozta ugyanis magával az Alföldre, a Felvidékről, ahol Béla község hadnagya volt, ahogy mondják, s ha minden úgy igaz, ahogy mondják, akkor ezt az órát magától József főhercegtől kapta egy jól sikerült vadászat emlékére. Pontosabban nem is ő, hanem a kisebb fia — dédapám —, aki nevezetesen ezen a vadászaton a főherceg töltényadójaként jeleskedett. Ükapám ebből a hajtásból kimaradt, mert míg az tartott, ő a fővadász, az erdész feleségével cicázott. Ezalatt a saját felesége a szomszédban halálos támadásra lendülő kolerával viaskodott. Az erdész a két Uhrinyi fiú társaságában tért meg a vadászatról, késsel támadt a tettenért férfira, akinek az életét csak az mentette meg, hogy nagyobb fia saját testével fogta föl a végzetes szúrást. A szóbeszéd, a gyász, s a kolera elől menekült felesége s fia halála után Uhrinyi hadnagy kisebbik fiával — dédapámmal — Nagy Csabára. A szekéren takarókba burkolva ott feküdt a kakukkos óra, amely az úton felfoghatatlan módon úgy megnémult, hogy utóbb egyetlen egy órás sem tudta életre kelteni az egyébként a fél órákat egy, az órákat pedig megfelelő számú kakukkolással jelző madárkát. Az idő múlását viszont továbbra is monoton ketyegéssel és rendkívül pontosan mérte, mutatta a szerkezet, ha csak a súlyokat fölhúzni rajta el nem felejtették, kétnaponta. Nagy méretű, fából faragott számlapja kézzel festett erdei vadászjelenetet ábrázolt. A puskák tüze elől kecsesen elszökellő gim, a forrásnál ijedten forduló gidák, a fenyőfákat magasba emelő bérc megannyiszor felgyújtotta a képzeletem apró gyermekkoromban, míg igazi magas hegyeket, valódi erdőket a saját szememmel nem láttam. Ilyen órára eddig másutt még sehol nem bukkantam. Csodájára is jártak mindenfelől, mert a szomszédunk, a Pánmajszter, vagyis hát Du- bánszki Máté az utca cipésze, minden megbízójának beszámolt a számlapra pingált csodavilágról, úgy hogy a környékbeliek sokáig mindent megtettek, még azt a cukor, liszt, tojás meg zsír tartozásukat is meghozták, amelynek kölcsönadására anyám nem is emlékezett, 32
