Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Ajtmatov, Csingiz: A vándormadár panasza: elbeszélés: Buda Ferenc fordítása
Mind följebb és följebb emelkedve széliünk ... Oly magasan, hogy a hegyek lapossá, majd észrevehetetlenné válnak egészen, s a föld, mind jobban és jobban eltávolodván, elveszíti arcvonásait: hol van ott Ázsia, hol van ott Európa, hol vannak az óceánok, hol a szárazföld? Oly kihalt minden körös-körül — a parttalan Mindenségben csak a mi földgolyónk ring halkan, lebeg halkan: pusztában eltévedt tevecsikóként az anyját keresi. De hol van ő, a teve-anya? Hol az egész világnak anyja, hol az egész világnak anyja? Egy hang sincs! Csak a szél zúg, a kietlen magasságok szele, és csöndesen ring és lebeg az öklömnyi föld, az öklömnyi föld. Csöndesen ring és lebeg, akár egy elárvult kisgyerek fejebúbocskája, bölcsőnk, a föld, bölcsőnk, a föld. Hát valóban annyi Jó megfér rajta, annyi Gonosztett megbocsáttatik, annyi Jó megfér, annyi Gonosztett megbocsáttatik? Nem, nem kell megbocsájtani, nem, nem kell megbocsájtani, könyörgöm hozzátok, teremtő füstök, teremtő sorsok, teremtő gondolatok! Én e szálló seregben csupán egy szárnyas madár vagyok. Szállók a darvakkal, magam is daru vagyok. Szállók a darvakkal sötét éjszaka a csillagok iránt, nappal a mezők és városok fölött. Gondolva a magam gondolatát. Szállók és sírok, Szállók és sírok, Szállók és sírok, Könyörögvén az embereknek és isteneknek, Ne oly vaktában, ó, emberek, a földdel Bánjatok óvatosabban ... Mit számítanak itt daru-könnyek? Arcotokról bízvást lesöpörhetitek. És mégis, és mégis, és mégis — A nem-emberi bajoktól, ó, emberek, Titeket oltalmazzon, A kiolthatatlan tüzektől oltalmazzon, A véres és feltartóztathatatlan csatáktól, A jóvátehetetlen tettektől titeket oltalmazzon, A nem-emberi bajoktól, ó, emberek, Titeket oltalmazzon . .. Szem elől tűnik a madárcsapat a messziségben. Már kivehetetlenek a szárnycsapások. Lám, akkora már csupán, mint egy pont az ég közepén, s már nincs is sehol... Ám ismét itt a tavasz, és újra kiáltanak a magasban a darvak. Buda Ferenc fordítása (Szómagyarázat Csingiz Ajtmatov: A vándormadár panasza c. elbeszéléséhez) ajil nomád szállás akszakál idős, tekintélyes emberek tiszteletteljes megszólítása; szó szerinti jelentése: „fehér szakáll”, ez azonban nem zárta ki, hogy e címmel járó szerepet szükség esetén — mint ahogy elbeszélésünkben is — idős családanyák is betölthették; batir hős, vitéz (bátor) dzsigit legény; ügyes, bátor vitéz; harcos dzsük költözés, utazás közben teherhordó állat — többnyire teve — hátára fölszíjazott málha; ugyanígy nevezik a kerek sátor ajtóval szemközti falánál rendben egymásra rakott holmit — takarókat, párnákat stb. — is 8
