Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Grezsa Ferenc: Csoóri Sándor: Készülődés a számadásra

Konzervatív álláspont rejtőznék e gondolatmenetben? Inkább tiltakozás a szűkítő tendenciák ellenében egy sokoldalú, egészségesen működő kultúra igézetében. A „vers vagy tanulmány” nem műfaji gond, nem is az időpont dolga, hanem a „lenni vagy nem lenni” drámai kérdése, amely csak a „vers és tanulmány” átfogalmazásában oldható fel. „Próza, dráma, filozófia ott gyökeresedhet meg s lombosodhat ki tartósan, ahol mozog, változik a társadalom, s vitákban tudatosulhat az ízlés. A vergődés, az önmarcangolás, a cselekedni nem tudás erkölcse inkább az érzelmeket és az indulatokat forrósítja át. A lírai ént” — hangzik a múlt tanulsága. Öncsonkítás volna, ha irodalmunk bármelyik reflexéről lemondanánk.

Csoóri — öt esztendő termését egybegyűjtő tanulmánykötetével — prózaírói pályájának fordulópontjához érkezett. Megerősödött önszemléletében az összegezés, a szintézis igénye. Hagyományos esszéműfajai egyre inkább egy nagyobb, átfogó kompozíció keretébe illeszkednek. Alkotó ösztöneiben mintha olyasféle könyv terve bontakoznék, mint volt Veres Péter Számadása. Legalábbis erre utal a Hatvani Dániel készítette interjúból kiemelt cím és a kötet keletkezéstörténetébe bevilágító vallomás: „Én, ha írnék, szívesen írnék szociográfiát a magyar értelmiségiekről. Attól kezdve, hogy én miként lettem az, s egyáltalán az lettem-e, egészen addig, hogy volt-e és van-e életre s munkára alkalmas autonómiája nálunk az értelmiségieknek, vagy csak néhánynak van? De ha már itt tartunk, hadd áruljam el, hogy készülök megírni a magam számadását...” Mintha a társadalomrajz és önéletírás határértéke volna: ötvözi az „egész” műfaját és a fölfedezések ritmusát, a föltárás tárgyiasságát és a vallomás szenvedélyét, s elkerüli a túlzó részletezés, illetve a történetközpontúság buktatóit. Vajha mielőbb kézbe vehetnénk Csoóri „ellen-emlékiratát”, ígéretes Készülődése után Ember és szerepét is (Magvető Kiadó, 1987.)

Я i.

Gálán tai György (Magyarország)

82