Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Konkoly Csaba: A visszalépés lehetetlensége: [vita az élet értékéről és minőségéről]
cangolja a modern életmód, vajon megőrizheti, átörökítheti, továbbviheti egyáltalán más az életet, mint a közösségi csomósodás s benne elgyökerező új erkölcs? S ha ez így igaz, akkor mi magyarok — nem először a történelmünkben — fáziskésésben vagyunk. Mi csak mostanában kezdtük élvezni a modern kor előnyeit, áldásait, káros szenvedélyeit, kábulatait — éppen amikor már a kórjai is elhatalmasodóban. AIDS-fertőzöttsége terjedőben. S amikor már tiszta fejjel készülődni kellene az új, nagy történelmi leckére, amely leckét, meggyőződésem, csak közösségi társadalom — valamilyen életképes szocializmus — képes megoldani. Fekete Gyula A visszalépés lehetetlensége Л. ^Lunszabó Ferenc korunk számos lényeges problémáját vetette fel. Közöttük vannak olyanok, amelyek egyidősek az emberiséggel (magatehetetlen öregek, homoszexualitás), mások újabb keletűek (abortusz, antibébi tabletta, AIDS). Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy ezek bonyolult kérdések, méghozzá adott esetben és időpontban a szűkebb, vagy tágabb környezet legnagyobb problémája. Igazolja ezt, hogy az AIDS-t korunk pestiseként emlegetik, de egy család normális életét évekre tönkreteheti, ha érelmeszesedéses, vagy éppen agyvérzéses, úgyszólván magatehetetlen szülőről, nagyszülőről kell gondoskodni. Azt sem vitatom, hogy — amint az írásból is kiderül — ilyenkor sokan igyekeznek „pénzzel megváltani” a gondozást, ápolást. Kunszabó felfogásával, megoldási javaslataival viszont alapjaiban nem értek egyet. Kétlem, hogy olyan évezredes orvosi, etikai, filozófiai, jogi kérdéseket, mint az euthanásia, Taigetosz, homoszexualitás stb. — pusztán azon az alapon meg lehet oldani, hogy mi a kényelmes, bizonyos szempontból racionális. Az író lényegében ezen az alapon akarja korrigálni „a modern liberalizmus” túlkapásait, de a jogi, erkölcsi, filozófiai megközelítéshez semmiféle támpontot nem ad. De nézzünk néhány részletkérdést: Kunszabó Ferenc egyik fő problémája, hogy az idő múlásával „marad maga az élet, már több nyavalyával, mint örömmel, több jajjal, mint kellemmel”. Az egészségügy mégis az orvos kötelességévé teszi, hogy a beteget az utolsó pillanatig gyógyítsa, ha halálos beteg, ha reménytelen eset, akkor is. Mindezt egy kórházi életképpel tette drámaian érzékelhetővé. Az, hogy ilyen állapotok vannak, merőben „technikai” kérdés és a megoldás útja semmiképpen az euthanásia. Egészségügyi, szociális ellátásunk jelenlegi helyzete, a hozzátartozók — egyébként érthető — idegállapota nem oldhatja fel az euthanásia több ezer éves tilalmát még akkor sem, ha pl. a régi magyar időkben is előfordultak olyan esetek, amikor a csatában halálos sebet kapott szenvedő harcos haláltusájának megrövidítése, kínjainak enyhítése érdekében harcostársa alkalmazhatta és alkalmazta is ezt az adott helyzetben igen emberinek, humánusnak felfogható eljárást. Az is tény, hogy az euthanásia primitív formáival még ma is találkozhatunk a föld egyes államaiban. Az euthanásiának ma többféle értelme van. Az aktív euthanásia olyan beavatkozást jelent, amely a fájdalmat, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember életét megrövidíti. A passzív euthanásia olyan therápiáktól való tartózkodást jelent, amelyek meghosszabbíthatnák a végstádiumba jutott betegek életét. Ne feledkezzünk meg az euthanásia kifejezés magyar jelentéséről, amelyet legtöbbször szép halálként, jó halálként, könnyű halálként fordítanak. 66
