Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - "Iszonyú rendet vágtam": beszélgetés Simonyi Károly Kossuth- és Állami-díjas professzorral: az interjút Staar Gyula készítette
keresték, úgy látszott, egyértelmű a sikere. Erre természetesen büszke vagyok. Mégsem hallgathatom el a gyanúmat. Könyvem sikerének egyik összetevője nagyon kézenfekvő: méretéhez és szép kiállításához mérten nem kerül sokba. Kiváló ajándéktárgy diákoknak . .. Mutatós, szép, nem egészen olcsó, de nem is drága. — Ó, ha csak ennyi kellene az üdvösséghez! — Nem szabad lebecsülnöd, ezek fontos hatások. Bizonytalanságom másik forrása, hogy úgy érzem, nem egészen azokhoz jutott el a könyvem, akiknek írtam. Két fő fogyasztóra gondoltam: 40—40 százalékban fizikus-mérnök, valamint a humán értelmiségieknek szántam, 20 százalékban a nagyközönségnek. Legnagyobb fájdalmam, a humán értelmiség majdnem teljes érdektelensége. Németh Lászlóval együtt hiszek abban, hogy nincs kétféle műveltség, hanem minden tudományterületnek megvan az általános műveltséghez tartozó része. Az pedig kell, hogy más szakmabelit és érdekeljen. Humán beállítottságú barátaimnak azt mondom, vegyék kézbe a könyvet, és üssék föl valahol. Olvassanak bele. Kezdjék a pirossal szedett idézeteket, Planck, Heisenberg, Einstein és más nagy fizikus gondolatait. Ezek mind átkötő elemeket tartalmaznak, olyanokat, amin minden értelmiséginek rezonálnia kell. Mert az európai kultúra részei ezek. Mert az igazsághoz való viszony kifejlődésének tipikusan európai útját jelzik. A rettentő akarattal való valóság- és igazságkeresést, melyért emberek képesek voltak máglyára menni. S ami a legeurópaibb, a ráció, a gondolkodás és a világra való nyíltszemű rácsodál- kozás, a megfigyelés és a kísérlet összhangja, ez legláthatóbban a természettudományos eredményekben öltött testet. Hogyan jutott el Európa idáig, ezzel a megismerés iránti vággyal, ezzel a szenvedélyes igazságkereséssel? Hogyan tárta ki kapuit a világra, miként akarta a külső valóságot megismerni, szemben más kultúrákkal, melyekben az ember inkább önmaga felé, magába fordult. Azt hittem, ezek a műveltségelemek a humán értelmiségit is érdeklik. Néhány, a könyvem hatásával kapcsolatos élményemet szívesen elmondanám. Mély benyomást tett rám egy adminisztratív munkakörben dolgozó, vidéki asszony, akinek leveléből kiderült, hogy lelkesen és ami ennél több, értőn olvasta könyvemet. Egy másik, az olvasótábor széles spektrumára jellemző élményem. Lomtalanítás volt az utcánkban. Végre fel kellett számolni az előző kiadások pincékben összegyűlt, rossz kofferekbe gyömöszölt kéziratait, korrektúra-maradványokat. Kissé féltem attól, ami aztán be is következett: a guberálók tevékenységének eredményeképpen teljes utcahosszában kéziratlapjaimat fújta a szél ide-oda. Először a közeli építkezésről hazatérő tarkaszoknyás, kreolbőrű lányok nyitották ki a rossz koffereket; rövid turkálás után kiemelték a színes ábrák próbanyomatait és azokat hónuk alá csapva távoztak. Lehet, hogy valaki ezekkel a képekkel egy leányszálláson vagy falusi búcsúban — bekeretezve szentképnek — fog találkozni. Ezt a jelenetet a szobám ablakából véletlenül pillantottam meg, később már rendszeresen figyeltem. Megjelent egy magyar clochard külsejű fiatalember, hóna alatt gyékénygöngyöleggel. A külföldi kiadók gyönyörű prospektusait szemmel látható élvezettel nézegette és tette a batyujába, majd a hasáblevonatokat kezdte olvasni. Vagy félóráig elmerülten olvasott, majd hosszan tartó türelmes munkával megkísérelte sorba- rakni a hasábokat. Végül az egész csomag bekerült a batyuba. Hogy ne legyek a humán értelmiséggel szemben sem igazságtalan: nagy öröm és biztatás volt számomra egy nagyon fiatal, de már befutott író és egy korosztályomhoz tartozó neves írónő spontán reagálása. Nagyon hálás vagyok legnagyobb költőnőnknek is, de az ő elismerő kedvessége már — hogy a szakmámnál maradjak —, indukált reakció volt. — A fizika kultúrtörténete végül is rövid idő alatt három kiadást ért meg. Tudom, tapasztaltam, a középiskolai tanárok bibliaként használják. így pedig megsokszorozódik a hatása. — Jó, ezt valóban így látom én is. Hasonlatodat azonban csak annyiban érzem találónak, mert mint említettem, könyvemet kézbe lehet venni úgy is, hogy valahol felütöm és olvasgatni kezdem. Mint a Bibliát. Az is kétségtelen, hogy a középiskolai fizikatanárokon keresztül érte el munkám a legnagyobb hatást. Nem véletlen, hogy a nagy tudósok mellett 21
