Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 10. szám - Arghezi, Tudor: Pohárfelirat: Ébredő lány: A vers: Férfi felirat : Az ismeretlen költőnek: versek :Tóth István fordításai : a fordító jegyzetével

Tudor Arghezi versei

A

JL JL román költészet egyik legjelentősebb alkotója 1880-ban született egy Bukarestbe költözött parasztcsaládban. Akárcsak elődje: Eminescu, 16 éves korában kezdi közölni verseit Alexandra Macedonski (a modem román költészet úttörője) segítségével. Még 20 éves sem volt, amikor abbahagyta a versírást, és szerzetes lett a cernicai kolostorban. A század első évtizedében újból imi kezdett, s mint publicista felvette az Arghezi Tudor írói nevet (eredetileg Ion N. Theodorescunak hívták). Az első évtized második felében többnyire Svájcban és Franciaországban ismerkedik a szimbolista lírával, amelynek egyéni és sajátosan román változatát fogja megteremteni. Hazatérése után különböző lapok, így a Viata Románeasca című folyóirat szerkesztője lett. Közben verseket is irt, de első, nagyjelentőségű kötete, az Illő igék (Cuvinte potrivite) csak 1927-ben jelent meg. Ezt követte 1931-ben a Penészvirégok (Flori de muncigai). A harmincas években még vagy tízkötetnyi cikket, regényt, verset, színdarabot és rajzot közölt. Mind az első, mind a második világháború alatt a béke és a függetlenség ügyében szállt síkra, és ezért börtönbüntetést is szenvedett. 1945-ben a Költészet Nemzeti Díjával tüntették ki. Az ötvenes években gyermekverseket ír és fordít. Ennek és a következő évtizednek legjelentősebb kötetei: az Ének az emberről (Cintare omului, 1956); az 1907 (1956-ból); a Tarka versek (Stiluri pestrife, 1957) és az Új versek (Poeme női, 1963). Ezek mellett több szépprózai kötetet közölt 1967-ben bekövetkezett haláláig. Mint a népies árnyalatú szimbolikus költészet és a publicisztikai pamflet nagy alkotóját az írószövetség tiszteletbeli elnökévé, az akadémia tagjává, a Nagynemzetgyűlés képviselőjévé választották. Költészetének alapvonása a lázas igazságkeresés és a mélységes humanizmus. 1961-ben az Európa Könyvkiadó Testamentom címen jelentette meg magyarul válogatott verseit. A mellékelt fordítások hézagos időrendben igyekeznek jelezni mintegy félévszázados költészetének csúcsait, az Illő igéktől az Új versekig.

(A fordító jegyzete)

Pohárfelirat

Inscrippe pe un pahar

Fénylő kristályként bársony árnyakon Örökké derűs szívvé kerekedtem;

Kéklő tengerhab volt az alkotóm,

S a fény jégcsapja alatt megdermedtem.

Szűz helyemen, mint harmat gyémántcseppje, — Újabb sejlésekkel az aljamon — Újjászületni láthatsz engem egyre,

Bármilyen szűk is a térfogatom.

De sosem fogod megtudni, hogy rajtam

28