Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 10. szám - Czére Béla: A jegesmedve

mólésan, rágyújt, s aztán még csodálkozik az ilyen ember, hogy felröpül egyenesen az égbe.

— Maga ért hozzá, hogy megnyugtassa az embert — mondta neki Laura, miközben elé tett egy üveg sört.

— Nem állítom, hogy egyesek nem tekintik ebben az országban fogyóeszköznek az embert, de mi rendes munkát végzünk, higgye el asszonyom.

A kályhás lelkiismeretfurdalást érzett, hogy otthagyta bázisát, a borozót, amely amolyan munkahely féle is volt az ilyen lötyögősebb napokon, mesterével is abban állapodtak meg, hogy a borozóba üzen érte, ha mégis lesz ma valami. Ferbáth, a mestere jobban szeretett üzengetni, mert önkritikus elme lévén nagyon jól tudta, ha személyesen jön, akkor maga is ittragad egész napra a borozóban. De végülis a forgalom ugyancsak megnőtt kora délutánra a pincében, a pulton már félrészeg alakok zsongó fürtje lógott, Erzsivel egy szót sem tudott már váltani, Vladár pedig az ital által elő-előhivogatott paranoiájának teljes súlyával ránehezedett. Oda is települt az asztalhoz, és suttogó hangon rákezdte, hogy Kovács Géza meg akarta gyilkolni az előbb, kilép a borozóból, és mit lát, Kovácsék első emeleti ablakában, épp a pincelejárat fölött megmozdult a hatalmas virágcserép, ha nem ugrik vissza a borozóba, akkor neki vége, és két deci kékfrankosért történt mindez, két deci borért, amit nem fizetett ki Kovácsnak, habár, ezt elismeri, tartozik vele neki. A kályhás csak annyit jegyzett meg, hogy aki nem fizeti ki a boradósságát, az magára vessen, ha meggyilkolják. Aztán kimenekült a borozóból, mert tudta, ezután már csak az következhet, hogy Vladár megkéri: vizsgálja meg a fülét, nem nőtt-e látványosan az utóbbi időben. Mert köztudott, hogy neki kisebb füle van, mint a feleségének, s az asszony, mikor ő alszik, irigységből folyton nyújtogatja a fülét álmában.

így hát csak ment a kályhás az utcán a délutáni napfényben, farzsebében lapult az Erzsi mozdulatait megörökítő dokumentáris novella, azaz inkább „rövidtörténet”. Tulajdonképpen elégedett volt, szivárványhártyáján vitte a kánikulába bágyadt utca szemérmes önfeladásának képét, látta, hogy Boróka Feri részegen alszik egy pádon a téren. Ujjának bütykével finoman megkocogtatta az alvó homlokát, Feri felriadt, megismerte a kályhást, kiköpött, a kézfejét találta el, a nyáltól csurgó ujjait úgy tartotta, hogy a halászcsárdává alakított hajdani olcsó étterem felé mutasson velük.

— Ötven forint egy korsó sör. Ide sem megyünk többet, Imrém. Azért ne búsulj, pajtás. Oda se neki, hogy bennszülöttek lettünk ebben az országban.

Mónika újból nekirugaszkodott a cikknek, és írt két oldalt, aztán megint elakadt, csak ült a székben, mint aki gondolkodik, s egyszerre csak azon kapta rajta magát, hogy jobb keze a bugyija alatt matat a klitoriszon. Kikapta a kezét, és gyűlölködve nézte, úgy, mintha nem is hozzá tartoznának ezek az ujjak. Odafönn megint rázendítettek a kopácsolásra, felugrott, most megkapják Bezerédiék. Homályosan ködlött agyában, míg felfelé tartott a lépcsőn, hogy saját magát is megbünteti az előbbiekért, hiszen önmagát is megalázza, ha nekiáll üvöltözni, mint egy kofa, Bezerédiékkel.

Laura betessékelte a belső szobába Mónikát, aki az előszobaajtóban mégis úgy döntött — talán mert kifulladt, ahogy futott felfelé a lépcsőn —, hogy a munkások előtt mérsékli dühét. Bezerédi már töltött is a barackpálinkából, Mónika tiltakozott, de Laura megsimogatta a csigás hajfürtjeit, és megkérdezte tőle, hogy az ő ötlete volt-e ez az eredeti frizura vagy a fodrásznőjéé. Bár a csigás fürtök most úgy tekeregtek Mónika arca körül, mint a megvadult kígyók, az asszony mégis megenyhült váratlanul. Laura megnyugtatta, hogy az ilyen nagy melegben neki sem megy a munka, a kalapálást ugyan mindjárt befejezik mára, de Mónika inkább maradjon itt velük, úgyis ideje, hogy összebarátkozzanak, annál is inkább, mert ő már kiderítette, hogy Zoltay Laci mindkettőjüknek udvarolt húsz évvel ezelőtt.

Bezerédi kiment kávét főzni, a konyhából látta, hogy a műszakis dühödten bogozza a babát tartó zsineget a gangon. Előzékenyen hozott neki egy ollót, levágták a babát, Kornél a szemétbe akarta hajítani, de Bezerédi ragaszkodott hozzá, hogy adják vissza a szomszédban lakó kislánynak. S amíg ott huzakodtak a gangon, kivágódott Soltészné ajtaja a

25