Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Szekér Endre: Búcsú Illés Endrétől - Híreink
BÚCSÚ ILLÉS ENDRÉTŐL (1902—1986) A gellérthegyi ház különös íróállványa magányosan maradt. A fegyelmezett íráshoz, az állványhoz szokott mester — elment. Illés Endre, aki annyira szerette lakása könyvrengetegét, kis kőoroszlánjait, az apai örökségként őrzött Bartók Béla- lemezt — itthagyta gellérthegyi otthonát. Felvidékről, Csütörtökhegyről indult, lőcsei emlékeket őrzött, majd Budapesten tanult. Orvos akart lenni, mint írótársa, Németh László. És a sokszor emlegetett Korányi Sándor-növendékböl író lett. Századunk magyar irodalmának részese: aki Babits igényességét, Kosztolányi írásművészetét, Hellász Gábor racionalizmusát, Móricz vérbő realizmusát szerette legjobban. S francia mesterét: Stendhalt. Nemzedéktársai közül szinte mindenkivel együtt volt, bírálva, segítve, alkotásra serkentve őket — Tamási Árontól Németh Lászlóig. Utóbb törött lábbal jött el búcsúszót mondani Illyés Gyula ravatalához, majd esszéírói nemzedéktársának, Cs. Szabó Lászlónak sárospataki sírjához. Az igényesség példáját adta kortársainak. Utálta a hamisjátékosokat, a hazug embereket. A tiszta értéket szerette: a fémben az ezüstöt, az emberben a romolhatat- lant. Röntgensugárral vizsgálta az embereket, az írókat. Éles szemmel fedezte fel a hibákat, a betegségeket. Nem tudta elhallgatni a diagnózist. A szigorlat fegyelmét követelte önmagától is. Kérlelhetetlen látása tette kritikussá, éles látása, ismeretanyaga — tanulmányíróvá. Kedvelt műfaja volt: a krétarajz, az esszé-portré. Legszívesebben így mutatta be ír óbarátait, „szerelmeit”, akikhez nagyon ragaszkodott: a pillanat villanófényében. Kedvelt francia íróit is így idézte elénk — olykor lefordítva őket: például Maupassant-t a Szajna-part villogó impresszionista színeivel és Renoir feketéjével. S épp így oldott fel esszé-elemeket novelláiban is, amikor a párizsi impresszionisták tárlatain lévő fekete szemüveges lány történetét irta meg. Szerette a fényt, a táj, a Gellérthegy tavaszba öltözését, az itáliai ezüstmívesek munkáinak csillogását, az irodalmi alkotások betűiből kisugárzó értéket, értelmet. Például Csáth Géza, Kosztolányi unokatestvére életművében az ópiummal küszködő, szinte Gyulácsy Na-Conxypanja különösségét idéző, a fényből iszonyú sötétségbe hulló — zseni sorsát vizsgálta. A színház szerelmese volt: színműveket írt, a törtetőkről és a türelmetlen szeretőkről, az Ambrus Zoltán-féle színikritikusok pályáját kutatta. Az olvasás, a kéziratok olvasása ejtette őt rabul — vallotta be egyik utolsó tv-interjójában. Azt hisszük, Illyés várja öt a túlvilági kőasztalnál kézirataival. Szekér Endre HÍREINK KECSKEMÉT—NEW YORK Ladányi Imre, a kecskeméti születésű New Yorkban élő festőművész kiállításának megnyitására került sor július végén a Kecskeméti Galériában. Megnyitót mondott Bánszky Pál, megyei múzeumigazgató. Ugyancsak a Kecskeméti Galériában nyílt meg a Művészetpártolás című kiállítás, mely a századelő helyi képzőművészeti törekvéseit mutatja be. E kiállítási Mező Mihály városi tanácselnök nyitotta meg. CSONTVÁRY KISKUNHALASON Csontváry a kortársak között címmel dokumentumkiállítás nyílt július 10-én Kiskunhalason, a Gózon István Művelődési Központ Csontváry-stúdiója rendezésében. A dokumentumkiállítást Pap Gábor művészettörténész nyitotta meg. A stúdió rendezvényeit egyébként, miként a mostanit is, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat támogatja. PINTÉR LAJOS SZOT-ÖSZTÖNDÍJA Pintér Lajos, a Forrás szerkesztője — többekkel együtt — egy éves SZOT-ösztöndíjban részesült. 96
