Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Beke György: Az enkausztika kolozsvári feltámasztója: Bene József munkásságáról

Az enkausztikát — ne féljünk a szótól — világszerte egy kolozsvári műteremben fedezték fel újra, Bene József alakította ki, hosszú küzdelemmel, a maga enkausztikus eljárását: előbb finom akvarell-papírra készítette, helyenként színezte és ezeket a színeket — de csak a színeket — kötötte meg forró méhviasszal, ami mélyen beleolvadt a papirosba. Aztán szaporította a színeket, és a papírt rákasíroztatta a vászonra. Egy időben készített enkausztikát falemezekre is, de keveset. Most csak finom vászonra fest ezzel az eljárással.

Kiállítások sokaságán ismerhette meg közönségünk, Bene József egész munkásságával együtt, az enkausztikáit. Ez bizonyult az érett, idős Bene József legsajátosabb művészi kifejező eszközének.

— Engem már valahogy nem befolyásolnak egyébként tisztelt és becsült pályatársaim. Eléggé kitapostam a magam útját.

Máig szívesen emlegeti azonban, hogy Gauguint tekintette mindig mesterének, éppen azért, mert nála érezte legteljesebben érvényesülni a dekorativitást.

— Tapasztaltad-e, hogy mely képeidnek van legnagyobb hatásuk a közönségre? Mondjuk, megálltál-e valamelyik kiállításodon, vagy Sepsiszentgyörgyön, a múzeum öt szobájában berendezett Bene József Galériában, kicsit félrehúzódva, hogy megfigyeld a látogatókat?

— A művész vendéglátó a kiállításon, nem illenék elbújnia. De van ilyen élményem. Egyik kolozsvári kiállításomon két hölgy beszélgetett Keleti mese című képem előtt, és észrevettem, hogy az egyik elővette a zsebkendőjét, mert könnyezett.

Művész és közönség, nép és fia meghitt kapcsolatát egy angyalosi epizód jellemezheti igazán. Ez a Kovászna megyei székely falucska egy időben Bene József lakhelye volt, oda költöztek a szülei. Egyik első munkáját, egy színpadfüggönyt, amely a Szent Anna-tó legendáját eleveníti fel, a művész e falu művelődési otthonának készítette. Segített neki ebben Leiter Artúr brassói tanár, festőművész, régi barátja is. A függöny megvan most is. Egyik sepsiszentgyörgyi látogatása alkalmával a megyei művelődési élet akkori irányítója azt kérdezte Bene Józseftől, nem kívánna-e ellátogatni a közeli Angyalosra? Ment szívesen. Az egész falu népe várta a főtéren, népviseletben, kürtőskaláccsal, pálinkával. Ekkor Bene József szemében jelent meg egy könnycsepp. Gyorsan letörölte. Örök küzdelmet folytatott a maradandósággal. Kapott az alkalmon, mikor Palkó Attila kolozsvári tanár egy ásatáson a Bácsi torokban hatezer éves festéket hozott el hozzá, és ő ezzel készített el jó néhány rajzot. E rajzokon — rovásírással körülfogva — kalotaszegi lányokat ábrázolt, galambokkal. Azt suggalva, hogy az idők ívei a nép életében hajolnak igazán egybe. Ott, Angyaloson mintha ez a gondolat kísértette volna meg újra. Úgy érezte, hogy a szálak elszakíthatatlanok. Végérvényesen hazaérkezett.

95