Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Beke György: Az enkausztika kolozsvári feltámasztója: Bene József munkásságáról
Beke György Az enkausztika kolozsvári feltámasztója Bene József munkásságáról # # ^rök kísérletező. Hetvenesztendős művészpályáján — tizenkét évesen már akvarellt festett Székelyudvarhelyen — számos stílusváltás nyomát követhetjük Bene József* munkáin, néha egyazon időben ellentétesnek tetsző, mégis egybetartozó művei születtek. — Ez azért már nem nagyon mondható el rólam — így a művész. — Az enkausztika megtalálása óta nem keresem többé az új kifejezési módot, technikát, legfennebb nem lettem hűtlen a régiekhez sem. Például az akvarellhez. Alighanem több forrása is volt a keresésnek, amely Bene József egész művészpályáját, egész életét végigkísérte. Minden művész örök, leghőbb vágya az egyik, nem is annyira önnön maga, hanem munkái örökkévalóságára — miáltal persze ő is tovább él az utókorban —, az élet változásaira adandó művészi válasz nyugtalanító ingere, kényszere a másik. És persze, ne feledjek el egy nagyon fontosat: a szorgalmat. Ez a konok szorgalom jellemezné Bene Józsefet akkor is, ha nem festőművész vált volna belőle, hanem megmarad a szülőfalujában, Székelydályán, vagy szabómester lesz Bukarestben vagy éppen földműves vagy akár miniszter. Mert ez már az egyéni jellem vonása. Felesége mondja, hogy reggelenként úgy készül műtermébe a kicsi utca másik oldalára, mint egy székely legény, akinek sürgető kaszálás aznap a dolga. Csak a betegség akadályozhatná meg abban, hogy minden nap dolgozzék, éppen ezért inkább észre sem veszi a betegségeit. Ez a buzgalom vezette el székelyudvarhelyi érettségije után a bukaresti szabóműhelybe. Ismerem életének ezt az epizódját, mivel bukaresti tartózkodása a két háború között működött Koós Ferenc Kör Diákszakosztályához kapcsolódott, de most, a műtermi beszélgetés hangulatában, akvarel- lek, enkausztikák sokasága között, a sajátos Bene József-i hangulatot árasztó világban — amely emelkedett szépség, lírai átszellemültség, virágok, színek, alakok utánozhatatlan egysége — el is feledkezem róla. Ő maga figyelmeztet: hozzátartozott az a korszak is művészi indulásához, alkotói módszerének kialakulásához. — Hányán elfeledkeznének arról, Józsi bátyám, nyolcvankét évesen, országosan és az országon jóval túl ismert művészként, hogy a két háború közötti kisebbségi kényszerűség szabóműhelybe vezette el. — Miért feledkeznék el róla? Nekem Haáz Rezső volt a kedves tanárom Székelyudvarhelyen, aki nemcsak rajzolt, de a népi kultúra minden ágát felkarolta, egyszerre volt művész és művészetszervező, népnevelő, az ecset és a toll embere. Igaz, a bukaresti szabóműhelybe az akkori sors kényszere vitt, de kétesztendős szabóskodásom alatt nemcsak a fizikai munka szépségeit ismertem meg, fedeztem fel — minden művészi munkában sok a fizikai erőfeszítés is —, hanem mindennapi munkámat is igyekeztem művészetté változtatni. Ekkor kezdtem el készíteni az abaposztó alapú, intarziás faliszőnyegeket, * A kézirat érkezése után kaptuk a hírt, hogy Bene József elhunyt. Ezzel az írással, s néhány alkotásának közlésével emlékezünk róla. 92
