Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Kordás Ferenc: Árpádfalva: magyar falu a brazil őserdőben

tagsági díj nincs, mindenki annyit fizet, amennyire a tehetsége engedi. Már készülnek a, baptista templom építésére. A brazil baptista prédikátorok gyakran felkeresik őket, de még nem értik annyira a portugál nyelvet, hogy mindent megértsenek. Összeköttetésben vannak a budapesti baptista központtal is, ahonnan lapokat, folyóiratokat, könyveket kapnak időnként. Az ideiglenes imaházra ez van írva:

„Jertek imággyuk az urat.

Igreja baptista ungara.

Magyar baptista imaház.”

A bejárat fölött: „Isten hozot”. Sok a helyesírási hiba, de a hitük erős.

Oláh ék kertje tele van szebbnél szebb virágokkal, kaktuszokkal, még piros muskátli is van, bádogdobozokban. Szeretik a hazai virágokat. Elmondják a kezdeti nehézségeket: a hirtelen összetákolt fakunyhó körül a fák között erős madzagot húztak ki, erre mindenféle edényt, lábast, fazekat rákötöttek, hogyha jön a vadállat, az összeütődő edények zajt csapjanak és ők hazarohanhassanak a kunyhóban meghúzódó apró gyerekek megmentésére.

Ez volt eddig az egyetlen magyar család, amely teljesen elégedett a mostani életével és egyáltalán nem vágyik haza Magyarországra.

A következő baptista család, amelyet meglátogattam, a Dézsi Imréé. Felesége Kelemen Zsuzsánna. Biharból jöttek ki 1925-ben. Nyolc alkér földjük van. Két családjuk: Lajos 6 éves, Imre 4 éves. A falakon egyetlen képet sem láttam, de mindenütt nagy tisztaság, rend. Baptisták: soha nem isznak pálinkát. Étkezéskor hangosan imádkoznak. Mindennap tartanak egy kis áhítatot.

Jakab Sándor 42 éves, baptista; felesége Kelemen Júlia. Érdszöllősről jöttek ki 1924- ben. Gyermekeik: Sándor 17, János 14, Bálint 12, József 10 éves, Gábor pedig 8. Hatvan alkér földjük volt, ami itt már gazdagságot jelent a sok szegény között. Mindenük megvan, jól élnek, mégis rendetlen a portájuk, mert csak a meggazdagodás vezeti őket. Képek itt sincsenek a falon, a szoba földes, az udvaron nagy tengerimagtár, csűr. Nem panaszkodnak, de mégis vágynak haza, pedig még most is van 40 alkér földjük.

Moldován Sándor 56 éves, római katolikus. Felesége Horváth Piroska, 46 éves. Száján községből (Torontál m.) vándoroltak ki 1924-ben. Hét hónapig Säo Paulóban próbáltak szerencsét, de nem sikerült semmi, így itt vettek két és fél alkér földet, amelyet később 13,5 alkerre növesztettek szorgalmas munkájukkal. Lakásuk igen rendes, az udvar is, mint egy gondos alföldi kis tanyán. Részt vettem a nagyfiúk, Moldován Pál lakodalmában. A menyasszony Gál Ilonka. A lakodalom — egy egész napig tartott — teljesen a hazai népszokások szerint zajlott le. A többi gyermekük: Sándor fiuk 27 éves, már nős, Pál 24 éves, Miklós 17. Az otthoniakkal ritkán leveleznek. A két Moldován-fiú havonta 18—20 egész napot dolgozik az erdőirtásban és 420—480 miit is megkeresnek a slipper (talpfa) vágásával. Este, mikor a lámpát meggyújtják: „Jó estét!” köszönnek egymásnak — mint nálunk otthon, a Tiszántúlon.

Úgy gondolom, ez a rövid bepillantás néhány magyar család életébe is mutatja az árpádfalviak változatos, nehéz, sokszor keserves életét, s mai boldogulását.

Kétszer-háromszor népművelő előadást tartottam az iskolában összegyűlt fiataloknak, de sokszor az idősebbek is eljöttek. Nézem a feljegyzett műsort:

1. Üdvözlés. Bevezetés.

2. Szép Palkó. Népmese.

3. Új a csizmám, a szegre van felakasztva. Népdal tanulás.

4. A népmese jelentősége. Előadás.

5. Nincs szebb lány a magyar lánynál. Dal.

6. Előadás után tánc.

Másik alkalommal:

1. Erős János. Népmese.

86