Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra
— a gyerekek még tíz év körül voltak — az apa részegen egy autó elé esett, meghalt. Azóta az anya egyedül nevelte a gyerekeket. Nyilván nem tudott eleget foglalkozni velük, de ha több ideje jutott volna rájuk, annyi semmiképpen, mint az utcának, a haveroknak, az aluljáróknak, a mozinak, a diszkónak, pornólapoknak. Az anya unszolására K. I. esztergályos szakmát tanult, de aztán ő is inni, majd narkózni kezdett. Egyik üzemből a másikba vándorolt. Szeptember elejétől nincs munkahelye, jövedelme. Miből él, miből ihat? Budapesten minden gyógyszertárban ismerik, mint a narkózáshoz alkalmas — recept nélkül is kapható — gyógyszerek tapasztalt vásárlóját. Már folyik a gyomormosás, amikor ismét csöng az ambulancia telefonja. A doktornőt keresik. A kerületi rendőrkapitányságról az ügyeletes tiszt jelentkezik, éppen K. I. ügyében. Őt kereste fel K. I. anyja, s azt kéri, legalább holnap délig ne engedjék el, amíg egészen ki nem józanodik. Ugyanis mostanában már fél a fiától. Retteg tőle. Ha eszét veszti az italtól, félholtra veri a szülőanyját, mert nem ad neki pénzt alkoholra. 15.50 — K. Imréné, ötvenöt éves, épp a mai napon. Talán ennek az örömére (vagy bánatában) itta le magát az eszméletlenségig? Senki sem tudja. Beteglátogató kőrútján a körzeti orvos az egyik pestkörnyéki üzem előtt találta. Persze, hogy sokan mások is látták, de senki sem állt meg, hogy a hatalmas testű, öntudatlan, mocskos, sáros, férfiruházatú asszonyt kivonszolja az árokból, segítséget hívjon. A mentőket az orvos értesítette. K. Iné levetkőztetése több embernek való, hosszadalmas művelet. És gusztustalan, gyomrot felkavaró a hányadék bűze, a szúrósan ammóniás, mosdatlan testszaga miatt. Ember még? Asszony még? Megütköztető, felkavaró látványa a tagadást sugallná, de az ítélethez senki sem tud semmit. Személyi igazolványa szerint egyedül élhet, a férje öt éve meghalt, leánya felnőtt ember, az ő kapcsolatuk jellegétől sincs információnk. Gyomrának kimosása után K. Iné-val is elgurigázik az ápolónő. Két-három nap múlva K. Iné kilép az osztály ajtaján, visszatér oda, ahonnan jött, élete lehetőségeinek abba az állapotába, amelyből idekerült. Elkíséri őt valaki, hogy szemügyre vegye, nem tehetnénk-e érte valamit? Senki sem kíséri el, mert erre nincs ember, helyesebben pénz nincs rá. És ami elsősorban hiányzik, kisebb és nagyobb közösségeinkben: az egymás iránti figyelem, a mások segítésére való készség. Mára túlságosan mindennapossá váltak az emberi összeomlások, megszokottá a végzetes elbukások, rendbehozhatatlan életcsődök. Úgy tudunk mellettük továbbmenni a magunk útján, hogy szemünk se rebben, szívünket nem markolja össze a lelkiismeretfurdalás, agyunkat nem önti el a harag tehetetlenségünk, tétlenkedéseink, hangzatos, unásig agyonkérődzött, szépen csengő, de beváltatlan szavaink, kényelmes ön- és közámításaink miatt. És így vált az emberek megmentésének ügye szigorúan vett reszortfeladattá, az egészségügy munkahelyi kötelességévé. 16.05 — K. Jenő huszonkét éves, segédmunkás. Fiatal mentőorvosnő kíséri. — Egy újpesti gyárból hozzuk, az üzemi ápolónő hívott ki bennünket, mert ezt sehogysem tudta magához téríteni. Tudom, a detoxikálóba kellett volna vinnünk, de reggel héttől dolgozom, és ma csak részegeket szállítunk, lakásokról, utcákról és igen sokat üzemekből, vállalatoktól. Teljes a karácsonyi ünnepi hangulat... Abból a gyárból ezt hoztuk el, de az emberek röhögtek rajtunk, mert még vagy tízen hevertek a földön részegen. Egy fiatal férfi pucéran rohangált körülöttünk, kezében egy törülközővel. 16.30 — N. Zoltán, tizenöt éves. Az ünnepekre egy hét szabadságot kapott a.. . nevelő- intézettől, de hazáig, Szolnokig nem jutott el. Társával az egyik metróállomásról hozzák, mindketten ott feküdtek részegen. Karja, melle tetovált. Nehezen tér magához, sokszori kérdésre feleli, hogy másfél-két liter bort ihatott. Kimossák a gyomrát. 16.30 — P. István, N. Zoltán társa, tizenhat éves. A testét „díszítő” tetoválások között ilyenek vannak: EDDA Művek — Kaland az élet — Őket két civilruhás rendőr kísérte el, a mentősökhöz csatlakozva, egyikük ott marad a folyosón, a kórterem előtt. Dehát hogyan juthatnak ennyi szeszesitalhoz tizenöt éves gyerekek? Bárhol: Közértben, édességboltban, eszpresszóban és a lakosság számához képest túlságosan sűrűn telepített leitató üzemegységekben, büfékben, kocsmákban, vendéglőkben, éttermekben. Nem is jut eszembe, mikor láttam ezeken az egészségpusztító helyeken az érvényes törvények szerint 68
