Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra

hogy azért vigyázzanak, nehogy a családban nagyon hiányozzanak ... A Baleseti belosz- tályról egyre több beteghez kérik konziliárus segítségünket, majdnem minden odakerülőt látunk, így megítélhetjük, az illetőnek mire van szüksége a balesetin eltöltendő egy-két- három nap után, kiket vegyünk át, s kiket ambuláns kezelésre. Említettem, ágyszámunk korlátozott, minden rászorulót nem fogadhatunk a baleseti beiről, mert külső beutalóval is jönnek fekvő és ambuláns kezelésre.

— Munkájuknak mutatkozik-e eredménye?

— Azok körében, akiket mi kezeltünk, csökkent az öngyilkossági kísérletek megismétlésének a száma. Halálos kimenetelű ismétlés nem volt, súlyosabb is csak egy.

12.00-kor fogad a kórház főigazgatója, dr. Kádár Sándor főorvos. Új ember ebben a nagy intézményben, alig két éve került ide, de határozottságának, segítőkészségének jó híre általánosan elterjedt. így támogatta az én kérésemet is, hogy ismét bejárhassak a Korányiba.

— Könyvem második kiadásának előkészítése idején, 1979 decemberében az Ön elődje úgy tájékoztatott, hogy a kórház, benne a baleseti belosztály rekonstrukciója, kiegészítése 1980. december 31-én befejeződik. Úgy látom, ezt még ma sem mondhatjuk el.

— Sajnos, pedig a felhasználható pénzkeret csökkenése miatt el kellett hagynunk a baleseti belosztály fölött is tervezett emeletráépítést. Ahová végleges helyére kerülhetett volna a Krízisintervenció ... Erről nem mondtunk le, de halasztódik. A határidő elcsúszásáról csak annyit, hogy amíg a munkálatok haladására érthetően kíváncsi kórházigazgató minden alkalommal szerteszét gurigázó sörös- meg borosüvegekben botladozik és kitartó beszélgetésekben önfeledten elmerült, üldögélő csoportokat kerülget, addig hiába hozunk határozatokat munkafegyelemről, pontos határidőkről.

— Milyen gondjai vannak Önöknél a gyógyító munkának?

— Legsúlyosabb talán az egészségügyi személyzet helyzete. Ma sincsenek kellően megfizetve, nyilván ez is közrejátszik abban, hogy nálunk sincs elég nővér és ápoló. És akik vannak, azok között is szép számmal olyanok, amilyenekről szívesen lemondanánk — ha jobbak jönnének. Hiányos az említettek szakmai felkészültsége, hivatásérzete, kulturáltsága ... Éppen a baleseti belosztályról kellett két ápolót elbocsátanom a közelmúltban, nem meséltek róla? ... Az egyiket azért, mert a mentősök által beszállított beteget beleültette, lekötözte a gyomormosó székbe, és az orvost meg sem várva maga látott hozzá. A másik pedig pofon ütött egy beteget.

— A hatvanas évek végéhez képest, amikor először kezdtem bejárni a baleseti belosz- tályra, sok minden történt. Különösen az utóbbi években. Mennyit fordíthattak az osztály felújítására?

— A baleseti beire, a Krízisintervencióra és a Lelki segélyszolgálat berendezésére összesen majdnem tízmillió forintot. Ebben benne van a műszerállományuk felfrissítése, növelése. Folytami szeretnénk az ottani munkát, a kórtermek berendezését végre kicserélni. Egy-másfél millióra tervezzük.

— Említette, hogy sor kerülhet a baleseti belosztályt magában foglaló épületszámyon még egy emelet fölhúzására, akkor a Krízisintervenció a végleges helyén, közvetlenül a baleseti fölött dolgozhatna, aminek számtalan előnye lenne. Mikorra várható?

— Reméljük, az is megvalósul.

Amiről másfél évtizeden át csupán vitatkoztunk, amit különféle fórumokon javasolhattunk, az valójában itt közben majdnem megteremtődött. Az országban évente öngyilkosságot megkísérlők harminc-negyven százalékát a Korányi baleseti belosztálya fogadja, munkájukat most már kiegészíti a Krízisintervenció- s ambulancia és a Lélekmentő telefon- szolgálat ... Csupán a téma néhány elméleti szakemberének és szervezőknek kellene még helyet szorítani, hogy létrejöhessen a régtől sürgetett hazai Suicidológiai Intézet. Az országban sehol máshol nem találhatnának erre alkalmasabb helyet és háttér-szervezetet.

A mindennapi gyakorlati gyógyítással párhuzamosan régtől folyik itt tudományos mun63