Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra
ben? Milyen tudatlanság, akaratgyengeség és mennyi ostoba előítélet, megszokás, bárgyú rábeszélés, heccelő unszolás ivásra, dohányzásra játszik szerepet egyetlen tragédiában? Az ember — jelenlegi ismereteink szerint — a Kozmosz legnagyobb csodája, mert hét-nyolc millió éves fejlődése során eljutott a gondolkodás, a tudat, az önismeret magaslataira. Magyarország az utóbbi negyven évben a társadalmi lét olyan fokára emelkedett, melyen millióknak vált természetessé az emberibb sors, az élet elviselhetősége, az elképzelésekhez, vágyakhoz való közelítése. Ez ma szinte mindenkinek elérhető lenne — ha a családban, az iskolában, a mukahelyek közösségeiben mindenki megkaphatná a szükséges alapozást, a nélkülözhetetlen útravalót, az önismeret átvehető modelljeit. Mert csak időnként felbukkanó látogató vagyok ezen a színpadon, ezért nézem mindvégig megrendültén, zaklatott gondolatoktól dúltan az előttünk eszméletlenül heverő, túltáplált emberi roncsot. Lehet, hogy H. I. sohasem hallotta, milyen nagy bajt zúdít magára, ha nem csökkenti, ha a vészjelzések után sem hagyja abba a dohányzást? Nem lehet, hiszen hozzátartozói beszéltek az orvosok intelmeiről. Nem hitte el az okos tanácsokat? Sose látott maga körül olyan embert, akinek már levágták a lábát érszűkület miatt? Nem hitte el, hogy a halálos fenyegetés rá is irgalmatlanul lecsaphat? Ma már rutinfeladat az eszméletlen ember gyomrának kimosása, mégis, eltart fél óráig, mire a harmadik vödör víz fogytán, a kimosódó gyomorürülék tiszta, nem sodor magával több gyógyszermaradékot. Utoljára beöntik a hashajtós karbonkeserűt, kihúzzák a vastag gumicsövet, a nővér megtörli papírzsebkendővel a beteg száját, meztelenségét elfödi egy fehér lepedővel, a mentősök a lábroncsok elé rakják a ruháját, kigurítják az 58-asba. Állapotának átmeneti rosszabodására is lehet számítani, ezért kerül az intenzív kórterembe. Az osztályon folyó, elsősorban belgyógyászati jellegű gyógyító munka évtizedeken át nélkülözte a pszichológusok, pszichiáterek folyamatos, aktív jelenlétét. Az 1970-es évek elején került ide az első pszichológus, az egyetemen frissen végzett Füri Anna, őt követte 1978-ban dr. Simon János. A rendszeres konzultánsi kapcsolat közben is megmaradt a kórház idegosztályával, pszichiátriájával, természetesen. ‘ A suicid esetek kezelésében szükséges megoldást csak a kórházon belül létesített Krízisintervenció megnyitása jelenthette. Főorvosával, dr. Csiszér Eleonórával mostani bejárásom egyik napján, december 12-én beszéltem először. Akkor állapodtunk meg, hogy ma 11 órakor folytatjuk, amit abba kellett hagynunk. Kilenc után telefonáltatott egyik munkatársával, váratlan értekezletre kellett elmennie, új találkozásunkról majd megállapodunk. V. Sándorné után kinéz az ápoló a zárt, de fűtetlen előtérbe. Szerencsére üres, lélegzethez juthatunk. Dr. M. Gy. már itt sincs, a női szárnyon várják a kórtermek. Én pedig ideiktathatom a fiatal Krízisintervenció kezdő időszakának történetét. Dr. Csiszér Eleonóra: — Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben 1982-ig dolgoztam, Kun Miklós főorvos osztályán. Együtt jöttem át a Korányiba dr. Füri Annával, akkor kezdődött a Krízisintervenció szervezése. Elhelyezésünkbe nem sok beleszólásunk volt, azt a műszakiak tervezték, kivitelezték. Sajnos, kompromisszummal kellett indulnunk, az akkor költöző Pszichiátria helyiségeiből választottak le nekünk egy részt. Nem kedvezőek tehát a tárgyi adottságok, kicsik a kórtermek, szűk a folyosó, még kisebbek az orvosi szobák. Mint látja, az enyémből is ki kellett alakítani még egy orvosi szobácskát. Az oldalfalak nem hangszigeteltek, így sokszor feszélyező vagy éppenséggel komikus, ahogyan két dialógus egybefolyik, ha én és a kolléganőm is beteggel beszélgetünk ... Mint most is, hallja? ... És azt is elsorolhatom, hogy nincs külön öltözőjük a nővéreknek, nincs étkező, mosogató, WC, mindebben közösködünk a szonszéd osztállyal.. . Mégis örülünk, ez is nagy dolog. — Mikor nyílt meg az osztály és hogyan kerülnek ide a betegek? — 1983 februárjában kezdtük a munkát, 24 ágyon, 3 orvossal, 3 pszichiáterrel, 2 > szociális gondozóval és 13 nővérrel. Osztályunkhoz tartozik az idén októberben megnyílt Krízisambulancia, ahol a munkát további 3 orvos végzi. Létszámunk tehát elég, de így is előfordul, hogy egy-egy kolléga este hatig-nyolcig bent marad. Már szólnom kellett, 62
