Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Kőhegyi Mihály: Tűnődések Szabó Kálmán életéről

magyar régészet élvonalába tartozó, különben kecskeméti születésű Posta Béla szólította meg, aki éppen akkor Kiskunfélegyházán járt, hogy Szalay Gyula gyűjteményét megtekintse. A zsibvásárra is kinézett, hátha talál valami neki való tárgyat. (Közkedvelt módja volt ez a múzeumi anyag gyarapításának). Posta elmondta, hogy Szalay Gyula már említette neki a fiatal Szabó Kálmán gyűjteményét. Szó szót követett, amíg végül a professzor úr megnézte Szabó Kálmán dolgait. Nagyon dicséretesnek és szakmai szempontból jól összeállítottnak találta. Meg is kérdezte, nem volna-e kedve múzeumban dolgozni. Szabó Kálmán nyíltan megvallotta, hogy még nem döntött afelől, hol keresse kenyerét. Posta elmesélte, hogy Kada Elek polgármester múzeumot akar létrehozni Kecskeméten, de alkalmas embere még nincs; majd ajánlani fogja. A fiatalember nem tiltakozott, és így történt, hogy Kada Elek meghívta magához múzeumőrnek. Ez a cím akkoriban nem azt jelentette, hogy a múzeumot őrizte, hanem a múzeum tudományos és ügyviteli munkáját látta el. Kovács István városszolga állt ehhez rendelkezésére, akit később igen ügyes és megbízható emberként emlegetett.

A múzeum, a könyvtár és a levéltár Kecskemét város szervezeti rendjében a művelődési osztály keretébe tartozott. A három intézmény feletti közvetlen felügyeletet Szilády Károly gyakorolta. Őmaga a könyvtárosi teendőket végezte, a levéltár Garzó József főlevél- tárnokra volt bízva. Szilády kimért és tiszteletet parancsoló magatartása eleinte alárendeltjeiben — Garzó Józsefben és Szabó Kálmánban — némi szorongást keltett. Mereven ült, olykor-olykor szippantott a mindig szipkából szívott szivarján. Számos, kíméletlen, vesébe vágó kérdést tett fel kurtán, melyekre nyomban választ várt. Ám, amikor a két, illetve három intézmény érdekében a felettesekkel kellett szembeszállni, habozás nélkül és keményen kiállt.

Az 1890-es években kezdte meg Kada Elek a környékbeli temetők ásatását, közülük is elsősorban a honfoglalás koriakat. Az ásatásoknál, az anyag rendszerezésénél nem egyszer Szilády segítségét is igénybe vette, sőt — bizonyíthatóan — a Kada neve alatt megjelent tanulmányok egy részét is ő írta. Az ásatások leletei és az ezzel párhuzamosan folyó néprajzi gyűjtés alaposan felduzzasztottá a múzeum anyagát. 1901-ben már így panaszkodik Szilády: „A múzeum egy hatalmas boltozatos teremben van elhelyezve, mely egy még nagyobb s egy kisebb teremmel együtt az új városháza építésekor már a tervezett múzeum és a könyvtár számára volt szánva, de sajnos, időközben 2 terembe, a nagyobbik részbe, az állami anyakönyvi hivatal költözött bele, s így a múzeum már is szükségelt fejlődését hosszú időre meggátolta.”

Az áldatlan állapotnak maga a tanács igyekezett véget verni, s 1911-ben a könyvtár és múzeum céljára szolgáló épület felépítését határozta el. Az építkezés fedezésére — bölcs előrelátással — Baracs pusztát adta el a város. A következő év elején (1912) már a múzeumi és könyvtári állás szervezésére tett javaslatot a városi tanács a közgyűlésnek. A terjedelmes javaslat szerint a múzeum és könyvtárőr kötelessége a múzeummal kapcsolatos összes teendők végzése s a könyvtári ügyekben a múzeum és a könyvtár igazgatónak (főlevéltárosnak) való segédkezés. Ezen kívül, szükség esetén, a múzeum és könyvtár igazgató helyettesítése annak minden teendőiben. Legérdekesebb azonban a most következő kikötés: „Ez állásra alkalmazandókkal szemben megkívánt képesítés a bölcsészeti főiskolai tanfolyam elvégzése és a szakvizsga letétele, vagy a jogi főiskolai tanfolyamok elvégzése és a jog- és államtudományi vizsga letétele, oly módon, hogy az említett vizsgálatok valamelyikének letételére alkalmazandó személyeknek szükség esetén az alkalmazástól számítva legfeljebb egy évi halasztás engedhető. Elengedhetetlen feltétele azonban az alkalmazásnak hasonló intézménynél legalább egy évi gyakorlat igazolása.” Olyan kikötések ezek, melyek testre szabottak s amelyeknek egyedül Szabó Kálmán felelt meg. Kada Elek tetette és etette be tanácsuraimékkal. Nekünk, akik ebben az időben s ebben a korszakban, ezekben az években kell élnünk, nem fura, hogy ez így van, miután ez szinte mindennapi gyakorlat. Csakhogy ez akkor nem egészen volt szokványos jelenség. S hogy nagyon becsülhette, tisztelhette és szerethette a kezdő fiatalembert Kada Elek, az ebből a fogalmazásból egyértelműen kiderül.

41