Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Fodor András: November: Pár napja csak...: versek
Fodor András November Azon a délelőttön, mikor a vétség rámbizonyult, mentegetőzni se volt mód. Öves kabátban, födetlen fővel vezettek a Dunához. A testes fényképésznő (aligha sejtve még, hogy nemsokára halálos katasztrófa éri,) szemével körbe tapogatva arcom, ezt mondta: — Szép a tekintete.. . Mikor háttal a vízhez vezényelt s rámlőtt a kamerája, megbillent fejjel, szám körül a titkolhatatlan titok kesernyés mosolyával, úgy álltam, mint a végzet keretében. Átéltem, kimerevedő alakom hogy maródik, domborul a szégyen örök emlékműveként a piszkosbarna vízre, a csomós, didergő levegőre... Nem tudva még, hogy közben asztalomon íródik a felmentő ítélet: ... — a kínban-lángban forgó, tévelygő szeretet bűne nem gyújthat akkora poklot, honnét a szerelem ne válthatná ki újra.. .
