Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Bernáth Béla: "Felakasztom a füstre": a boszorkányhitről, rontásokról és azok gyógyításáról - kísérlet e hiedelmek magyarázatára

fürdővíz is jó volt a szemmel vert gyermek gyógyítására. A tűz és a füst tisztító ereje ősidőktől fogva ismeretes, de hogy ez is összefügg a coitussal, arra nemcsak az utal, hogy a tűzgyújtásnak ősi módja egy hímnemű és egy nőnemű fadarab összedörzsölése volt, hanem az az Európa-szerte közönséges eljárás, melynél fogva a tűzet egy kocsikerék agyába dugott rúddal gerjesztik (forgatván a kereket) és annak a füstjével gyógyítják a beteg állatokat. Tudjuk ugyanis, hogy a kerék agya maga a vulva és a rúdja a hímtag, s a forgatás az aktus. így a füst is erotikus eredetű, amire számos példánk van a népdalokból (ld. Új írás 1982. XII: 102), vő. „p .. .a füstöt sem ér”; „belelátok Bécsbe,/túrós kemencébe”, amit a gyerekek akkor kiabáltak, amikor a lány szoknyája alá láttak, s hogy a lányok a „megy a kosár” játékban erre a kérdésre: hova teszed? gyakran tréfásan azt felelték: „felteszem” vagy „felakasztom a füstre”. Ők tudták, hogy ez mit jelent.

Rontás ellen, de még veszettség ellen is, igen hatásos a temetőből (tehát a halottaktól) 9 vagy 12 fejfáról vágott forgácsból, s a sír földjéből vagy füvéből készített fürdő- vagy ivóvíz. Van aki a füvet és forgácsot bekötött szemmel szedte s hazafelé menet visszanézni sem volt szabad (gondoljunk Orpheus és Eurüdikére!), olykor szólni sem. Mivel ősi hit szerint a holtak adják a föld és az asszonyok méhének termékenységét, s a fejfában a halott fejének ereje rejlik (gyakran a halott „hasáról”, azaz ágyéka tájáról hozott földet tartják igen hasznosnak), ezért ez az eljárás is a termékenység erejét használta fel a rontás ellen. A behunyt szem, azaz a vakság, a visszanézés tilalma egyaránt a holtak honával kapcsolatos. Egyes esetekben a fürdővíz készítéséhez (idevág, hogy a vulvát prémes fürdőnek is nevezik7) 9 kútból kellett vizet hozni és 9 tetőről mohát. A kút is az alvilágba és a vulvába vezet (sós kút a vulva és uterus neve Ballagi Teljes Szótárában, népdalainkban is a lány kútját emlegetik), s a tető a nő „házának” teteje, mely alul van, mint a kéménye is (fordított, mint az alvilág), s így annak mohája szintén a pubes.

A jószág első kihajtásához is különféle óvó mágia volt szükséges, mint minden első, s ezért veszedelmes cselekményhez. így pl. szöget vertek a küszöbbe s azon keresztül hajtották ki a jószágot. A szög a férfitag (arany szögnek* is nevezték), a verés az aktus (bever a nőnek), a küszöb a női szemérem és a „ház” küszöbe (a „házat” újabban már nem tekintették fordítottnak, ld. ajtó!). Az aktus ereje a jószág lába közé kerül, amikor átlépi a küszöböt, s megóvja a veszedelmektől. Egy másik esetben a juhász 9 szál égő csutkát tett egy lapátra, s azzal körüljárta éjfélkor a tanyát. Az égő csutka a férfitag jelképe. Lükő Gábor írja, hogy Erdélyben égő csepűcsutkát dugnak a legény lába közé s a lány szoknyája alá, mikor először megy a fonóba. A körüljárás áthághatatlan határt von a kint és a bent közé. Hasonló gyakorlattal óvták marháikat a betegségektől a skót felföldön a gulyások: meggyújtott fáklyákkal háromszor körüljárták karámjaikat a nap járása irányában, írja Frazer az Aranyágban (355). Viszont aki tehenével Szentgyörgy-nap éjjel háromszor körüljárta a nagyiváni Hármashatár-hegyet, annak abban az évben sok teje lett. Ez a tej a „hármas határról” származott, mely erotikusán ugyancsak a nő szeméremteste, s az pedig egyúttal „tejes edény”,9 melyből a nő „leadja a tejet”. Mind a magyarózdi táncszóban: „Szorítsd meg a derekát, / Kilenc kupa tejet ád”. A Hármashatámál ekkor szedett fű (pubes) is a tejhasznot növelte.

A megrontott tehén gyógyítása is szimbolikus nemi aktusokkal történik. így amikor a megrontott tejet vályúba töltik és seprűvel verik, a vályú a vulva, a verés a seprűvel a férfi aktusa. A vályú ilyen jelentésére több példánk van, egyet, 1620-ból, megemlítek: „Az test, kín az szemtelenségre vagyon buja válu,\ Sok csintalanságra fölállított kapu.”10 De verték a tehén tejét a szeméten és a favágítón is. A szemétről már szóltunk, a favágító ugyancsak a női részt jelöli, azon történik a férfi „baltájával” a coitust jelentős favágás (ld. Új írás 1982. XII: 101). Olykor magára a tehénre terítik a gazdasszony ingalját, s azt verik nyírfaseprűvel. Az ingalj legtöbbször ki van fordítva, hogy a nő nemi szervével érintkező s attól beszennyezett felét érjék az ütések. A verés történhetett mogyorófavesszővel, mely vöröses színénél fogva a hímvessző ekvivalense. Verték az ugyancsak női jelképül szolgáló liszteszsákot is a jászol peremén. A zsák tulajdonképpen az uterus. Teli a zsákja = terhes a nő. Tegyük hozzá, hogy vetés idején nem volt szabad liszteszsákot kirázni (a rázás is

36