Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Bernáth Béla: "Felakasztom a füstre": a boszorkányhitről, rontásokról és azok gyógyításáról - kísérlet e hiedelmek magyarázatára
Bernáth Béla „Felakasztom a füstre” A boszorkányhitrőlj rontásokról és azok gyógyításáról — Kísérlet e hiedelmek magyarázatára — JE—V tanulmányomban feldolgozott adatokat jórészt Barna Gábor kitűnő könyvéből: „Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén” merítettem, de az ott közölt hiedelmek és szokások az egész Alföldre jellemzőek, sőt bizonyos módosulásokkal azon túl is ismeretesek, mivel az azok alapjául szolgáló elképzelések az egész emberiség tulajdonát képezik. Közismert, hogy a boszorkányok egy egyetemes néphit szerint a túlvilággal, a túlvilági (vagy alvilági) pusztító hatalmakkal állnak kapcsolatban, s rajtuk keresztül egy ellentétpárokból álló szimbolikus rendszer azon felével, melyhez még az éjszaka (a fekete szín), a bal oldal, a holtak világa (a temetővel), a nyugati világtáj, amerre sok nép a holtak honát helyezi, a női elem (mivel a bal oldal a női oldal), a mi világunkkal szembeni forditottság, a láthatatlanság s még néhány más kategória tartozik, míg a másik félt a fenti világ, a nappal, a jobb oldal, a kelet, a férfi elem stb. képviselik. Éppen mivel boszorkányaink a bal oldalhoz tartoznak, ellenük — a „kutyaharapást szőrivel” általános hite szerint — csak a bal kézzel végzett cselekvés lehet hatásos, így csak bal kézzel lehet őket megütni, s mivel a túlvilágon minden evilági dolog fordítva van, mint az ugyancsak a túlvilághoz tartozó víz vagy kút tükrében — a jobb ott bal, a fönt ott lent stb. — azért kell ellenük még visszakézzel is, azaz kifordított kézzel, s a szokott iránnyal ellenkezően végeznünk a varázscselekvést. Ugyanezért kell ellenük való védekezésből kifordítva magunkra vennünk ruhadarabjainkat, mert ezáltal láthatatlanná válunk előttük, miként a halottak szellemei is láthatatlanok mielőttünk. És mivel a túlvilág, a halottak országa terméketlen, terméketlenek boszorkányaink is. Éppen ez okból lettek ők mindennemű termékenység ősellenségei. Minden igyekezetük arra irányul, hogy a földek termését tönkretegyék (jégesők, szárazság, kártevő állatok által) vagy legalábbis a maguk részére lefölözzék; hasonlóképpen törekszenek a háziállatok megrontására, különösen bűvös erejű tejük (hiszen ez táplálja a következő nemzedéket) elvételére, de ők küldik rájuk a dögvészt is. Természetesen az emberi nem szaporodását is igyekeznek meggátolni, bizonyos betegségeket ők küldenek az emberiségre, köztük is elsősorban a gyermekekre. Hogyan rontanak? A rontás nem más, mint jelképes varázscselekedet, voltaképpen a nemi aktus jelképes utánzása, ami a babona törvénye szerint egyenértékű a valóságossal. E megállapításban semmi rendkívüli nincs, hiszen a nemi aktusban a leghatalmasabb erő, a teremtő erő nyilvánul meg. Ezzel gyógyítani éppúgy lehet, mint rontani, s a terméketlen démonok is éppen a termékenység erejét használták fel — ha jelképesen is — rontó céljaikra. Ezt a tényt világosan kifejezte az a taktaszadai ember, aki a tehenét megrontó nőszemélynek ezt mondta: „Maris néni, ha megb ... ta a tehenemet, b ... a vissza, mert másképpen baltával ütöm agyon”1 Ez a szóhasználat egyáltalán nem egyedülálló. Itt nincs terem annak kifejtésére, hogy a rontást jelentő igék egyszersmind coitust is jelentenek, példáim ezt majd úgyis megmutatják; inkább arra figyeljünk föl, hogy a rontást ugyanazzal 33
