Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Herceg János: Móricz Zsigmond és a Bácska

novella keretébe emeli, kicsit a későbbi Móricz ízlésére jellemzően: „olyan volt Zombor minden utcája, mint egy darab kihasítva a csillagos égboltból.”

Rokonszenvét sem rejti véka alá. A kinevezett és menesztett főispánok hosszú sorából a népből jött dzsentri-ellenes főispán, Mártonfi Károly az egyetlen, akinek a beiktatási beszédéből, majd a búcsújából tart feljegyzésre érdemes szavakat. Nem ok nélkül. Mert a távozó főispán olyasmit mondott, amihez hasonló nemigen hangzott el a megyeháza nagytermében: „Magyarországon a polgári születés meztelenségét egy magasabb hivatalban csak a nekem osztályrészül nem jutott nagy vagyon képes betakarni.”

Ez annál feltűnőbb, mert sok helyen, mint aki unja a sablonos beszámolókat, sommázza az eseményeket. Árvízről, közszellemről, koleráról egyaránt. Utóbbinál fontosnak tartja megállapítani, hogy „a járvány elsősorban a szegényebb néposztályt támadta meg, amely testileg gyengébben volt táplálva”. Az árvíz az unalomig megszokott volt, a Duna minden esztendőben kilépett valahol a medréből, s a visszatérő megnyugtató mondat is mindig készen állt a jelentésekben: „a vármegye mindent megtett utólag, hogy az ínséges családokon segítsen.”

Azt viszont már nem hallgatta el, hogy Bosznia-Hercegovina okkupálását a vármegye ellenzéke, élén Mártonfi Károllyal, elkeseredett hangulatban elítélte. Már azért is, mert a vármegyének „nemcsak hogy fiait elvitték, de a szállításokra is igen nagy erőt vontak el.” Mire Gromon Dezső főispán „erélyesen védte meg a kormányt, amely háborútól kényszerítve tette, amit tennie kellett.”

Különben nem mondható, hogy a történetíró Móricz Zsigmond valami nagy figyelmet szentelt volna a belső ellenzéknek. Lelkiismeretesen közölte a választási eredményeket, anélkül, hogy a függetlenségiek vagy a kormánypártiak győzelméhez kommentárt fűzött volna. Aligha azért, mert tárgyilagosan akart tudósítani, vagy mert a mindenkori hatalom érzékenységére volt tekintettel. Valószínűleg sokkal inkább azért, mert nem tulajdonított különösebb jelentőséget a polgári pártok egymás közötti árnyalatainak.

Annál jobban érdekelte, ami mélyebbről jött. A zentai polgármester fellépése az úrbéri pörben annak ellenére is megállásra késztette, hogy a vármegye egyeztető bizottsága „békét teremtett”. Ő nem a békét találta érdekesnek, hanem az ellenállást, miközben a megye közszellemét poshadt tóhoz hasonlította.

Ä kivándorlás ügye állandóan napirenden volt a régi Bácskában. Okát a vármegye nem a földművelők földnélküliségében látta, hanem a tudatlanságban, amiért aztán gazdasági egyesületek alakítását javasolta és felvilágosító előadások tartását, amihez persze a hazafias érzés csatlakozott volna. Móricz ezzel szemben tényeket sorol fel. Az alispán panaszát például, hogy nem győzi az útlevelek kiadását, s hogy Szlavóniában milyen olcsó a föld, mennyivel kisebb az adó és jóval keresettebb a munkáskéz. Természetesen ezt is a jegyzőkönyvekből veszi át. De átveszi, s ez a jellemző, mert nem nyugtatják meg a hivatalos szónoklatok. És ismételten hangsúlyozza, milyen kataszrofális, hogy tíz év alatt negyvenezer ember vándorolt ki a megyéből. Ennek hetven százaléka Amerikába, harminc Németországba. A szlavóniai földvásárlást és munkavállalást már nem is nevezték kivándorlásnak. Éppen csak benne lehetett az eseménynaptárban, mint az utak építése, a közlekedés megjavítása és egyéb visszatérő tárgysorozati pontjai a megyei közgyűléseknek.

Móricz Zsigmond azonban oly eredeti módon fogalmazott, hogy nem lehetett a tájékoztatási .szándékon túl állásfoglalásában tetten érni. Ehhez ismerni kellett volna a későbbi Móricz világnézetét és a szegények ügye melletti angazsáltságának készségét. Ő felsorolta a bajokat. De hogy elmúltak, vagy nem is voltak, már hivatalos nyilatkozatokból idézte, macskakörmök között, nehogy félreértés essék, s valahogy még azonosítsák az ő véleményét a vármegye uraiéval.

Hazafiasság dolgában a népi és egyéni szabadság kivívását tartotta szem előtt. Tehát a Bécs-ellenességet. Ezért ismerteti hosszan a megalkuvásra mindig kész vármegye mindössze két szavazattöbbséggel hozott bizalmatlansági határozatánál jóval impozánsabb Zombor kiállását az alkotmány megsértésével kinevezett Fejérváry-féle darabont kormánnyal szemben. Részletesen közölte annak a Baloghy Ernőnek az indítványát, aki

30