Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - KÖNYVHETI KÖNYVEKRŐL - Híreink
„Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap ... T Jobb vesémen vannak az égi csillagok.” Más szóval ebben a költői hiperbolában ott van ember és kozmosz élő és élettelen világ szerves rokonságának képe. Továbbvizsgálva Laborcz Mónika munkáit, észrevehetjük, hogy a művésznő „el a korongtól!” törekvéseiben egyre közelebb kerül az emberi figuralitás mezőihez. S ezt nemcsak nosztalgikus porcelánjain vehetjük észre, hanem abban a tényben, hogy figuráinak java a modem életérzésre, léthangulatra is fényt derít. Jól tudjuk, minél inkább sűrű tömegű, nagy térfogatú, szilárd az éppen felhasznált anyag, annál nehezebb véle a művésznek a könnyűséget, a légies dolgokat, a szeszélyt kifejezni. A porcelán anyaga kétségkívül rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy többek között báj és kecsesség hordozója, illetve kifejezője lehet. Különösen vonatkozik ez a világos porcelánokra. Ki ne tudná ugyanis, hogy egy fehérmárványból készült szobor sokkal inkább alkalmas valami szárnyaló téma kifejtésére, mint egy vörös, vagy pláne feketemárványból faragott. Ugyanis a szobrot tekintetünk is repíti, s ha az sötétszínű, s ráadásul tömbszerű is, asszociációinknak nem engedi meg, hogy perspektívát kínáljon az alkotásnak. így tehát a perspektíva bennünk is van, de a távlatalkotó erő belőlünk azt váltja ki, hogy épp olyan a szín, az alak és így tovább. A világos szín, keskeny formák mindig szabadabb, tágabb tereket idéznek: az ég látványaitól szoktuk meg így. így hát a színes, különösen a sötétebb színű porcelánnak szintén meg kell küzdenie a könnyedség impressziójáért, pontosabban az illúziókeltés nagy feladatával. Ezen a kecses díszek csak kevéssé segítenek. Annál kifejezőbb viszont az a létérzés, amelyet maradéktalanul sugall. Hogy mi ez? Lehet valami macabre vagy olykor csak morbid rokokó, a jelen időnkbe tévedt rokokó, vagy a XX. században eltévedt rokokó-élmény. Ez így már sokkal inkább a kecsesség haláltáncát idézi, mely dübörgő korunkban újra meg újra aktuálissá lesz. Csupán a groteszk figurák hoznak némi oldottságot e végül is a szürrealisztikus és tragikus rokokóba, amely talán búcsú a túl nagy könnyedségtől, talán az önfeledtség, szálló illúziók siratása. Végezetül: Laborcz Mónika erős szkulpturális igénnyel indult érett művészetének legújabb ösvényeire. Kívánjuk néki, hogy autentikus és öngyötrő (e kettő talán feltétele is egymásnak), tehát autentikus és öngyötrő tehetségének minden eddigi tapasztalatát, formai eredményét megőrizve még sokszor szerezze meg nekünk, amire úgy véljük, művészete leginkább fogékony. A problémák múlhatatlan örömét. Híreink CUMANIA 8. Megjelent a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet Évkönyvének, a Cumaniának a 8. kötete. Az eddigi kötetekben egy-egy tudományághoz kapcsolódó írások kaptak helyet, a mostaniban különböző területekhez kötődő írások szerepelnek egymás mellett. Az évkönyvben művészettörténeti tanulmányt közöl Simon Magda és Bánszky Pál; helytörténetit Sz. Körösi Ilona és Szabó Zoltán; régészetit Biczó Piroska és Székely György; néprajzit Bárth János, Bosnyák Sándor, Hankóczi Gyula, Sólymos Ede és Sztrin- kó István; irodalomtörténethez kötődőt Fazekas István és Orosz László, játéktörténettel foglalkozót Hegedüsné Kalmár Agnes; az embertan tágy- köréböl pedig Henkey Gyula és Kalmár Sándor közös tanulmánya olvasható a kötetben. IRÓDIA NAGYTALÁLKOZÓ A szlovákiai fiatal magyar irodalmárokat tömörítő Iródia 1986. június 7-én So- morján rendezte meg 12. nagytalálkozóját. A találkozó délelőttjén Fűzi László és Aíá- nyoki Endre beszélt Németh Lászlóról, ezt követően Krausz Tivadar verseinek elemzésére került sor, délután pedig Molnár V, Józsefnek a szerves műveltséggel foglalkozó előadása hangzott el. KIÁLLÍTÁS A KECSKEMÉTI GALÉRIÁBAN Az Új Tükör Képzőművészeti Körének 1984 —85. évi gyűjtőmunkáját bemutató kiállítást rendeztek a Kecskeméti Galériában. A kiállítást 1986. június 20-án Paunz Imre nyitotta meg. 96
