Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - KÖNYVHETI KÖNYVEKRŐL - Páskándi Géza: El a korongtól - új korong felé: Laborcz Mónika kerámiái
Ki ne látná itt a hosszú megtett utat a samott-alkotások tehetséges és szép folklórjától mondjuk a raku edény-munkáinak egyszerű, mégis mélységes igazáig. Itt már megtalálni vélte s jobbára meg is lelte a funkciónak ama filozófiáját, amely nélkül a művészet vagy puszta közhasználat vagy pedig fölöslegesen elterelő látvány marad csupán. Ezen más munkáinak említett elmélyültségét persze korántsem a bölcseleti — egyébként találó — metaforikus cím jelzi, hogy tudniillik: A csönd tartóedényei. Hanem: mindenekelőtt az a jól látható tény, hogy maga az eljárás, vagy a processzus úgy szól bele az anyag belügyeibe, hogy a matéria az ellen nem tiltakozhat, mert nem veheti észre. Egy irányba halad addig még talán ki nem élt törekvéseivel. Ezen és más munkákból jól észrevehető az a sikeres törekvés, hogy a törvényszerű és a véletlen aránya bennük mostantól másképp alakuljon. „El a korongtól!” — mintha ez volna a művésznő ki nem mondott jeligéje. Az edényen belül még atavisztikus a korongtechnika, ám kívül már az esetlegesek formaalkotó kedve vagy épp szeszélye érvényesül. Igen, valójában minden igazi alkotás ezt az utat követi: el a korongtól — új és új korong, korongok felé. Hiszen hány tengelyű is a világ? Ezen a gondolatmeneten belül maradva: így már az alkotásnak is, mintha legalább két tengelye volna. .. A törvény tehát dualista törvény. Ezt úgy kell elképzelnünk, mint azt a fizikai tényt, hogy a centripetális és a centrifugális erő egyidejűleg ható kétirányúság. Ennek a munkafolyamatnak mechanikailag egy tengelye van, a korong, de a valóságban ez két irányt, két egyidejűleg ható törvényt, tehát egy magasabbrendű forgástengelyt jelent. A szélek felől a közép és a középponttól a peremek felé ható erőket. Nyilván az említett esetleges alakzatok csak a centrifugális erő irányterében kaphatnak tágabb lehetőségeket lévén, hogy ez a táguló s nem a szűkülő spácium. Ez a centifugális iránytér tehát az, ahol új és új forgástengelyekre lelhetnek a formák. Éppúgy, mint a galaktikák középpontjainál is látjuk. Laborcz Mónika művészi fejlődése a friss és egyénien folklores samottok irányától, sőt a képírásos jelek, szimbólumok tartományaitól az úgymond geológiai, ősnövénytani forma-szférák felé szervesnek mondható, s ezért nem érzünk törekvéseiben semmiféle szaka- dozottságot; nem vehetni észre az átmenetek hiányát, amely mindig élményhiányról árulkodik. Hogy mi köze a kívül festett folklórosságnak a már említett külső esetlegességek alkotta peremeknek? Igen egyszerű. Egy kívül folklormotívumos edényt úgy kell elképzelnünk, mint bármely mimikrit „alkalmazó” állatot. Az állat rejti, hogy ő béka, ezért színe zöld lesz és levélerezetes. Nos ugyanígy rejti az edény, hogy funkciója van, hogy belé kávét vagy bort szoktak önteni. Ez a funkció-rejtés aztán meglepetést tartalmaz, ami a formát is a kellemes izgalom drámaszerű világához közelíti. így tehát valójában edény-drámákat is látunk, mert külsőjük úgy rejti bensőjüket, hogy ez a mód a természet a világ megannyi mimikris, rejtőszínes drámájára utal. Ezt a szervesség-törekvést a művésznő munkáiban csak aláhúzza, hogy színei immanens, tehát vagy az anyagban eleve benne rejlő, vagy az anyaggal egy előző stádiumban elvegyült színek, nem pedig külső mázúak. E szerves színek is leplezik tehát a külső kéz beavatkozását, amit a máztechnika általában első látásra elárul. A művésznő geológiai formakeret felé való indulását jelzi a Faliképek sorozat is, amely az Előző életünk emlékei címet viseli. Ha jobban megfigyeljük e táblákat, valamiféle megkövesedett anatómiai ábrák juthatnak eszünkbe. Nekem róluk két emlék is felvillant. Az egyik: láttam egy embert, aki épp túljutott a veseoperáción és csodálattal bámulta a testében talált s immár kezében tartott követ. — Mint valami csillag, mint egy igazi csillag! A csodálkozás hangja ez, hogy valami bennünk volt, amiről nem tudtunk, s ráadásul az a világra hasonlít. A másik, amit felidézett, egy ősi, magyar regősének néhány sora. 95
