Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - KÖNYVHETI KÖNYVEKRŐL - Sümegi György: Művészeti könyvek a könyvhéten: 20. századi magyar festészet ls szobrászat: Szántó Tibor: A magyar plakát: Petényi Katalin: Barcsay Jenő: Barabás Miklós: Önéletrajz: [könyvismertetések]
katalógus és műcsarnoki kiállítás arányosan és művészettörténeti pontossággal-hűséggel építette föl a malraux-i Musée imaginaire-t, a magyar plakát „láthatatlan múzeumát” téve láthatóvá. Egyébként egyfajta közmegegyezésnek tűnik, hogy csak 1885-től számítódik a honi plakátművészet, mivel pl. Barabás Miklós Önéletrajzában az 1840-es évek legelejére vonatkozóan írta: „nyomtassunk plakátot, hogy a műtárlat nyitva van”. Vagyis hát a csak betűs, az egyszerűen nyomtatott falragasz (hirdetmény pl.) már a reformkorban is jelen volt nálunk (is). Barabás Önéletrajzát könyvheti könyvnek tekinthetem — ha akarom. Hiszen a román-magyar közös könyvkiadási megállapodás keretében megjelent memoárt tavasszal, s az egyik könyvheti sátorban is árusították. Vajon csak azt (azokat) a művet (műveket) tekinthetjük könyvhetinek, amit a Vörösmarty téri (vagy az ország bármely?) könyvsátrában (könyvsátraiban) árulnak; vagy csak azt, ami a hivatalos jegyzékben ilyen megjelenésűként van aposztrofálva. Azt gondolom: mindkettőt, így, ilyen alapon Barabás kor-, miliő- és művé- szettörténetileg egyaránt jelentékeny vallomása fontos könyvesemény. Azért is, mert több éves szünet után örvendetesen folytatja a kolozsvári Dacia Könyvkiadó Banner Zoltán szerkesztette művész-memoár sorozatát. (Érdemes összeírni az előzőket: Mikola András: Színek és fények, 1972; Szolnay Sándor: A világ legvégén, 1973; Nagy Albert: Rózsikaédes! 1974; Popp Aurél: Ez is élet volt, 1977; Márkos András: Válaszok ismeretlen kérdezőnek, 1980; Mohi Sándor: Műhelynapló, 1981). Az örömbe, hogy van végre hozzáférhető Barabás önéletrajz, üröm is vegyül: az 1944-es kitűnő, Bíró Béla gondozta kiadással szemben ebből sajnos hiányzik Barabás munkáinak a jegyzéke és legalább hét helyen szöveg helyett ez áll: (...)... További könyvhétieknek tekinthetők az újvidéki Fórum, a pozsonyi Madách, az ungvári Kárpáti Kiadók e tárgyú munkái (ha egyáltalán van mindegyiknél művészeti kiadvány is!) és a „Külföldi magyar szerzők” fölirat alatt árult Kri- terion, Dacia, párizsi Magyar Műhely és Püski- Corvin (New York) kiadások. Mivel e helyeken az általam látott művészeti könyvek közül egyet sem találtam olyat, ami par excellence az idei, itteni könyvhétre készült volna — részletesebb szemlézésük el is hagyható. De öröm s fontos, hogy ezen kiadóktól is lehet végre látni, s forintért megvásárolni bizonyos könyveket, művészetieket is. A párizsi Magyar Műhely kiadványai (Papp Tiboré, Nagy Pálé stb.) a Fórumé (kis monográfiák Hangya Andrásról, Bíró Miklósról stb. vagy Sebők Zoltán Médiumok és művészetek című kitűnő kisesszé-kötete) vagy Püskié (Szalay Lajos hatvan rajza 1941-es, Kassák Lajos bevezette Bolyai Akadémiai kiadásának hasonmása) éles kontúrokkal s egyre nagyobb hiányérzettel rajzol körül egy lehetséges vázat, amelybe a határokon túli (a szomszédokba s távolabbra is értve) magyar képzőművészet históriája-össze- foglalása, mélyebb s igazi értékei szerint való itthoni megismertetése tartozna/tartozhatna. Óriási léptekkel s testhosszakkal van lemaradva művészethistóriánk itt az irodalomtörténettől. S a lemaradás napról napra nő. Vajon meddig? Az elvégzendő feladat (milyen is? nem aposztrofálom, kinek kinek ízlése/ismerete szerint legyen) intézményt, szervezetet nem talál — ezt is nehezen értem. De hogy néhány kalákába dolgozni akarót sem — ezt már nem értem. Még 1986-ban sem. Sümegi György 93
