Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Beke György: Egy elfelejtett erdélyi publicista: Kurkó Gyárfás pályája

hadakoznék. Az író Kurkó Gyárfás alapállása ismerős, az induló Veres Péterét idézi, aki meg is fogalmazta ezt a sajátos délkelet-európai kompenzációt: tulajdonképpen forradalmár akart lenni, de az idők éppen nem voltak alkalmasak hozzá, ezért vett írói tollat a kezébe. így lett író Veres Péter — ha később, egy időre visza is kanyarodott a közélet útjára —, mert a harmincas évek balmazújvárosi szegényparasztja tenni akart osztályáért, népéért. Könyvet írt Kurkó Gyárfás a maga gyermekkoráról, az egykori csíki világról, mert szülőföldjétől távol is meg akart maradni az éltető élmények áramkörében, sőt, folytatni akarta — immár a közélet peremére szorultan is, az országos elnöki tisztsége nélkül is — azt a küzdelmet, amit addig vívott. Tehetsége, érdeklődése és élményanyaga úgy alakitotta, természetes módon, egyetlen közönség elé került regényét, hogy az a romániai magyar társadalmi, forradalmi realizmus ívébe illeszkedjék bele. Méliusz József nagyon találó ítélete szerint: „A Nehéz kenyér — lehet, hogy túlságosan is megkésve, mintegy utoljára érkezettsége ellenére is egy előző irodalmi korszakot folytat, zár le — Szilágyi András, Nagy István, Asztalos István, tágabban a Termés előtti Bözödi György, a korai Kovács György legjobb munkái közé kívánkozik. Még szélesebb körben: mennyire testvéri az ő művészete a régi Korunkból ismert Morvay Gyula, Sellyéi József vagy az oly határozottan, szintén »naiv művész« írónak mondható Dömötör Teréz irodalmával. De a Korunk Veres Péterével és Darvas Józsefével is. Kurkó regénye a Számadás, a Fekete kenyér és a Vízkereszttől Szilveszterig szomszédságába helyezhető.”

Véletlen-e, hogy az addigi életritmusából, munkaköréből kiesett Kurkó Gyárfás írói tollat vett a kezébe? A sajtótörténeti vizsgálódás nyomban kiderítheti — amit az idősebb nemzedék még személyes tapasztalatból ismerhet —, hogy regényírói jelentkezését nemcsak országos jelentőségű, eredményeiben, tanulságaiban máig kiható érvényű közéleti tevékenység előzte meg, hanem egy-két verspróbálkozás, de ami ennél sokszorosan fontosabb: közéleti szereplését, eszményeit, gondolatait, igazságait és tévedéseit, reménységeit és naivságait híven tükröző publicisztikai munkásság is. De éppen a napi publicisztika gyors múlandósága miatt ezt ismerjük a legkevésbé. Megismerésük révén egyéni s tulajdonképpen nem is csupán egyéni útkeresések, úttalálások és útvesztések tanulságai kínálkoznak fel számunkra, legyünk idősebbek vagy az emlékezésben még nagyon fiatalok a forradalom „hőskorából”, az 1944 augusztusát követő romániai életből, s annak is magyar nemzetiségi vonatkozásaiból. Közvetlenül 1944 őszétől három éven át, 1947 őszéig Kurkó Gyárfás nemcsak a kommunista irányítással tevékenykedő nemzetiségi anyaszervezet, a MADOSZ-ból kiterebélyesedett Románia Magyar Népi Szövetség országos elnöke volt, de a romániai magyar sajtó, pontosabban a népi szövetségi lapok egyik vezető publicistája is (Balogh Edgár, Bányai László, Kacsó Sándor, Kós Károly, Méliusz József, Szemlér Ferenc mellett, velük együtt). írásainak nyilván külön súlyt adott közéleti rangja, országos tekintélye a tömegek körében és vezető román kormányférfiak előtt, ezek a publicisztikai írások azonban szerzőjük hajdani rangja nélkül is máig fontosak és számontartásra érdemesek lennének, s noha nyilvánvalóan annak a tömegszervezetnek az álláspontját tükrözték, amelyet Kurkó képviselt, önálló munkák, önmagukért helytálló egyéni írások. (Maga Kurkó talán egyetlen egyszer írta oda publicisztikai írás élén, neve után, a rangját is, de akkor ennek nyomatékosan szükségét érezte: egyéni szavával sokan szólnak.) A Kurkó- publicisztikák a maguk idejében bejárták Románia magyar sajtóját, sűrűn idéztek belőlük bukaresti, brassói román lapok is. Legteljesebb gyűjteményük alighanem a brassói Népi Egység hasábjain található fel, ide írta első vezércikkeit 1944 őszén, 1945 tavaszán, s az MNSZ országos központjának Brassóból Kolozsvárra költözése után is — mikor a szervezet központi lapja a Balogh Edgár szerkesztette Világosság lett —, Kolozsvárról is tovább küldte írásait a Népi Egységnek, annál inkább, mivel e lapnak két éven át felelős szerkesztője, még előbb pedig a megalapítója volt.

43