Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Takács Imre: Április végi indítások: Szomorú ez, hogy szomorú: Elbeszélés három kisszékről: Májusi négysorosok: Éjjel hazafelé: Párhuzamos barázda: Mulató nóta: Megfutamodó Orfeusz: Életben kell maradnom... : versek
Elbeszélés három kisszékről — versféle szövegbe tömörítve — A madzaggal lekötözött szék birtoka egy kis öregembernek — István király bazilikájától négyszáz méternyire, vagyis a romoktól négyszáz méternyire, a kisiparos házak romjaitól tíz méternyire, a bontás-porlepedékben benne nagyon —, azért madzaggal lekötözve, vagy este ne kelljen hazavinni, és reggel elhozni. . . Moszkvában, a Vörös tér közelében, a valamikori lovardával átellenben láttam egy lábatlant, aki két kisszékkel ment a járdán. Az elsőre átcsúszott a hátsóról, a hátsót előre tette, aztán arra csúszott; jóllehet, hogy kártyázni vagy beszélgetni ment egyik barátjához. Gondoltam, pályázhatnék egy ilyen székre, kültelki próféta gyanánt gajdolhatnék; de titokban hordóra vágy ok, nem székre. Megkérdeznék a rendőrök: — Mit akar itt ön a hordóban? — Maga csak ne mosolyogjon, mert mindjárt balhé fog lenni! — Lássuk, hapsikám, itt mit akarsz? „Volt nekem egy elődöm ...” — Elődöd, neked? És valóban: elődöm volt-e Diogenész? Májusi négysorosok Tündökletes rács-szerkezetet látsz a nyugati mennybolton, amíg az be nem térül a földámyékba. Gyönyörködsz, félsz. * * * 21
