Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Takács Imre: Április végi indítások: Szomorú ez, hogy szomorú: Elbeszélés három kisszékről: Májusi négysorosok: Éjjel hazafelé: Párhuzamos barázda: Mulató nóta: Megfutamodó Orfeusz: Életben kell maradnom... : versek
Takács Imre Április végi indítások* Azoktól nem félek, akiktől pedig félnem okos volna; félek, akiktől félnem nem kellene. * * * A bűneim nem igazi bűnök, mentségeim se igaziak, valahogy van ez a lét — csak összeeszkábálva. Szégyenkezek miatta, bár lett a szégyenemre — minden másképpen lenne szándék szerint. Csakhogy ez a pillanat vizsgáztat most, mindenkori jelen a fáradt folyamatban. A vendégek távoztakor kérdezzük meg magunkat: Hogy’ viselkedtünk? — Kik maradtunk? * * * Szabad napjaim következnek, játszok a kertecskérnben felnőtthöz méltó játékokat. A dédelgetett tőkék megerősödnek. Végül én is homorítok mint szőlősgazda, Lenz Moser tanítványa. * * * Ki érti az irányultságait a készületlen okosság-igyekezetnek? Iszom a bort, iszom a traubiszódát is helyette. Nem csüng az égből öröm, mint óhaj ott. Nem szakad a földbe a bánat, elsiratott. Csak bevégzett ügyekkel élhetnék bizalommal — benépesítve puszta dombot és sziklás bányagödröt. * * * * Takács Imre hatvanéves. Régi kedves munkatársunkat versei közlésével köszöntjük:
