Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Czakó Gábor: Ráctánc: elbeszélés

um,, ifekolatitkárság, tanárképző főiskola levelező tagozaton, közben és aztán munka, munka, munka. Órák, dolgozatok, úttörőfoglalkozások, helyettesítések. Szívesen helyettesített — becsülték is a kissé tökéletesen elfeminizálódott és ezer asszonyi gondtól gyötört tantestületben —, örömmel adta át a fizika, kémia, történelem, ének, földrajz, orosz, rajz, biológia, osztályfőnöki, német, angol, olasz (fakultatív) és testnevelési tudását is a tudományos-technikai forradalom élvonalába fölzárkózni készülő ifjúságnak. Bírta. Ha egy tudást átadott, nem fogyott. „Beleizzadna a szél, ha föl akarna lökni téged, Gizuskám!” — bókolt neki egyszer Zesity Tóni, a mumus, akit az igazgatónő a helyi Spartacus cselgáncsszakosztályából szerződtetett a gyakorlati foglalkozások levezetése végett. E komplexen értelmezendő tevékenység elemzésébe nem bocsátkozhatunk, mivel az a történetnek még a mellékvonalába sem tartozik, ellentétben a helyettesítésekkel. Elég legyen annyi, hogy Vidra Gizella mélyen Zesity Tóni halványzöld szemébe nézett, és megkérdezte: „ha kevesebbet ennék, több örömöm lenne az életben?” A pályatárs elvonta Giziéből a tekintetét és magába nézett. Őszintén válaszolt tehát: „Nem, nem hiszem.”

Visszatérve a helyettesítésekhez: nekik köszönhette Gizi, hogy az igazgatónő egy sokszáz főből álló, esztendők óta kígyózó sort megkerülve kiharcolta, hogy telefont szereljenek a sokoldalúan kezes pedagógusnő lakásába. Nos, ez a készülék riasztotta föl Gizit május 11-én (szombat) este a mazsolás kuglófja mellől. A városi pártbizottságról keresték a cserenci titkár segélyhívása nyomán. Özv. Vidra Jánosné ugyanis kizárta a tagságot az esti gyűlésről: neki ne járják össze a délután fölmosott termet, ott este különben is bál lesz. Volt bizonyos igaza, mert Cserencre aznap hatalmas zivatar zúdult, és cipő nem maradt a faluban szárazon. Viszont a tagoknak is legalább ekkora igazuk volt: az iparpolitikai irányelveket kellett volna megvitatniok. A bál ügye a történelemből jól és terméketlennek ismert kérdés: mi lett volna ha ... ? Özv. Vidra Jánosné bizonnyal megtartotta volna, ha a mentők nem viszik el.

De elvitték, mert Gizi nem volt hajlandó a városi titkár által fölajánlott gépkocsin kirobogni Cserencre. Hogyisne, amikor sikerült végre szereznie a Bartina utcai péktől forró kuglófot! Ezüstpapírba csomagolta és szaladt vele hazáig, nehogy kihűljön. Kezére játszott a reggel érkezett afrikai ciklon is: a cserenci esőből Kisperjésre nem juttatott, ide harminckét fokos levegőt szállított.

Otthon jeges kakaóval fogyasztotta a kuglófot. Egy gyerekkori kirándulás alkalmával élvezett Pécsett hideg kakaóval — ha nem is kuglófot — meleg fahéjas tekercset. Ugyan megfájdult tőle a gyomra, de megérte! Az első falatok után most sem volt kétséges a gyomorgörcs, de az sem, hogy még inkább meg fogja érni. A pécsi kakaó egyszerűen kihűlt volt, a fahéjas tekercs éppencsak langyos. Ez a kuglóf viszont kemenceforró, a kakaó pedig jégbe hűtött! Az emésztési nyavalyák ellen szekrényre való fölmentő sereg állt harcra készen a szódabikarbónától a Bilagiton át a Ridolig. Gizi le is tette a kagylót gyorsan, hogy kellő ritmusban haraphasson, kortyolhasson, s az ellentétek szétáradhassanak a testében. A városi titkár családi megoldást szorgalmazó újabb csörgetésre nagyvonalúan füllentett: „megszakadt a vonal.”

* * *

A kisperjési városi kórház ideggyógyász főorvosa szervi elváltozást nem talált özv. Vidra Jánosné megvizsgálásakor. Másmilyent se könnyen. Az öregasszony dr. Ranschburg Jenőn csiszolt elmeéllel sorra-rendre kivágta magát a tesztek alattomos csapdáiból, hanem amikor észrevette, hogy a főorvos az íróasztal túlfelén a turfújság sárga lapjaira zöld számokat jegyez, kijött a sodrából. Olyannyira, hogy a telefonkagylót a következőkben kitépte a finom gyógyászujjak közül (egy pesti bukmékert voltak hívandók). „Nem bírom megszámolni az embereket, doktor úr! Magát se, a gyerekeimet se. Egy, egy, egy — gondolná az ember, de nem, semmire se megy. Nem egyek, érti?”

A főorvos más számrendszerben gondolkodott. S hogy e tevékenységében eredménye15