Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Márkus István: Egy élet társadalomrajza (I.): Túri Janka, nagyanyám (és a Túryak)
Márkus István Egy élet társadalomrajza (I.) Túri Janka, nagyanyám (és a Túryak)-JLörömpő Elek, gépész 1887-ben Cegléden oltár elé vezette Túri (Túry?) Jankát, vasutas atyának hajadon leányát. Melyik oltár elé? A Hörömpők reformátusok, a Túriak avagy Túryak katolikusok voltak. Nos, az esküvő, amit — így képzelem — szegény lakodalom követett, a katolikus nagytemplomban ment végbe. A felek megelőzőleg írásba adták, hogy a férj is, a feleség is megtartja a maga vallását, a születendő fiúgyermekek az apa, a leányok az anya felekeze- téhez tartoznak és annak szellemében nevelendők. E kikötést, aminek a későbbiekben hiba nélkül eleget tettek, mind a két família rendjén valónak találhatta. Elfogadta a katolikus hitben és erkölcsiségben felnőtt, istenfélő, — ámbár nem túlságosan ájtatos — Janka is. Helyesnek, ésszerűnek ismerhette el a sok évi világcsavargásból hazatért Elek is, ez a technikarajongó, felvilágosult, majdhogynem hitetlen — ám semmiképpen nem istentagadó — férfiú is, aki azért a kálvinizmust, (ha már úgy kell, hogy vallása legyen minden becsületes embernek), a katolicizmus fölé helyezte, az előbbinek emberi ésszel való felfoghatóságát és magyar vallás voltát emelve ki, az utóbbinak, a katolikus hitvilágnak és egyháznak el nem hihető dogmáit, tömjénszagát és habsburgiánus vonásait nehezményezve, vita közben (nem asszonyával, persze, mert vele ilyesmiről nem vitázott), a sógorokkal és más férfinéppel, fehér asztal mellett, a maga hetyke, férfias, kellő világtapasztalatról és fölényes ítélőképességről tanúskodó modorában. Túriék (maradjunk egyelőre a név köznépi változatánál) aligha fogadták kitörő örömmel ezt a frigyet. A valláskülönbség miatt? Az ebből származó ellenérzés elhalványulhatott egy másik, erősebb mellett. A korkülönbség volt riasztó. Oly nagy és — főképpen — olyan irányú, hogy okvetlenül felbolygatta a paraszti erkölcsöket ápoló mezőváros kedélyét, felébresztve az ítélkezhetnék ördögét. Ördögeit, hogy pontosabbak legyünk, száz példányban. A fejcsóváló furcsálko- dástól az összevigyorgó gyanakváson át (miért most? miért így? miért ilyen sürgős?) a leghatározottabb elmarasztaló ítélkezésig. Aligha lehetett másképp. Túri József, a ceglédi vasútállomás — ma így mondanánk — „megbecsült, régi dolgozója”, ekkortájt már állomási portás, altiszti rangban és felesége, született Holló Johanna, bagi gazdacsalád kényes lánya aligha lehetett érzéketlen a famíliát sárba rántással fenyegető pletyka-rágalom, kacsintgatás- és ítélkezés-hullám iránt, amit ez az esküvő, már annak előzetes kihirdetése elindítani ígért. Elindítani? Felkorbácsolni és Túriék nyakába zúdítani, ha jól ítélem meg a helyzetet, egy évszázad távolából, némi mezővárosi történeti tájékozottság birtokában. A menyasszony kerek hét esztendővel idősebb a vőlegénynél! Héttel — nem kettővel! Janka 33 éves, Elek úr csupán 26 a mennyegzőkor! Miképpen jött létre ez a házasság? A körülmények valamelyes ismeretében, mérlegelve a mérlegelendőket, egyetlen hihető feltevés kínálkozik. A szerelem. 50
