Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Halász Ferenc: Jelenségek könyve: [Ilkei Csaba: Nem hallgathatunk! avagy A Südi-jelenség]: [könyvismertetés]
Azt példázza a 223 oldalas munka, hogy érdemes az igazságért, a közélet tisztaságáért harcolni, küzdeni. A könyvből — melyet a Népszava Lap- és Könyvkiadó jelentetett meg — kitűnik, a jánoshalmi Petőfi Tsz párttitkára olyan ember, akinek van véleménye, gondolata, melyek olykor merészek, eredetiek. Ezzel a magatartásával Südi az idősebbek és fiatalabbak példaképévé vált, mert hiszen egy olyan ember jellemét, cselekedetét formálja meg a könyv, akinél a szó és a tett egyet jelent. Ezért lett a sajtólevelező — mint Ilkei könyvének lapjáról kitűnik — több munkás, paraszt, nyugdíjas példaképe, akinek nem lehet a száját befogni, akinek mindenről van véleménye és azt hajlandó a lapok hasábjain közre is adni. Mindezt pártosan, elkötelezetten teszi Südi Bertalan, úgy, ahogy azt a könyvben le is írta. (Fodor László: Nem hallgathatunk! Avagy a Südi-jelenség. Ilkei Csaba könyvéről Észak-Magyar ország, Miskolc, 1985. XI. 29.) Mondott csak egy olyat is Südi Bertalan, ami bárki számára meghökkentő újdonság volt? Nem. De nem is elsősorban leveleinek témája, hanem a tárgyban való következetes ítéletalkotás ténye a szenzáció. Meg a vállalkozás magányossága. Prófétává tesszük, és követőket kell kívánnunk ahhoz, hogy egy rendetlen rend tovább ne kúszálódhasson. De legalábbis tartson a nyilvánosság pörös szájától. Ha valami a kimondással, megfogalmazással elnyerheti végleges és tényleges súlyát, érdemes megküzdeni a kimondhatásáért. Kérdés azonban, hogy ez elegendő-e vagy legalább közelítés-e a demokráciához . .. (Révi Judit: Hazai Próféta. Élet és Irodalom, 1985. XI. 29.) Járok közéleti fórumokra, párttaggyűlésekre, falunapokra, más összejövetelekre és tudom, ha sajtólevelezőként nem írja is meg mindenki a véleményét, ha nem kaphat is ekkora publicitást: a valóságfeltárás sok millió ember sajátja, belső elszánása. Südi Bertalan tettei, a film és a könyv abban segítenek, hogy megalapozott, s ha kell, egyre hangosabb szóra ösztönözzék a társadalom fejlődése iránt elkötelezett sokaságot, és kissé megrettentsék azokat, akik saját adottságaik, egyéni-emberi hibáik miatt eltúlozzák hatalmukat vagy könnyedén visszaélnek vele. A könyv hatását nemcsak azért tartom bizalomkeltőnek, mert megjelenhetett, hanem azért is, mert kifejezésre juttatja: van termékeny talaj a politika és a tettek egységének megteremtéséhez. (Jávori Béla: „Próféta” a saját hazájában. Nem hallgathatunk! Egy tv-riport és körülményei — nyomtatásban. Az utóhatás bizalomkeltő. A Südi-jelenség valósághű látlelet, de Südi nincs egyedül! Somogyi Néplap, Kaposvár, 1985. XII. 9.) Közéleti negatív jelenségeket bíráló Südi-leveleket szerkesztőségünk immár több mint két évtizede közöl, s amikor a könyv szerzőjének vezetésével nálunk járt a Magyar Televízió forgatócsoportja, (vele természetesen a címszereplő Südi Bertalan), véletlenül éppen szerepelt egy Írása a heti levélösszeállításban. Úgy gondoljuk, talán némi részünk nekünk is volt abban, hogy a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet párttitkára országosan ismert nevű ember lett. (Magyarország, 1985. XII. 15.) Végül is — egy happy enddel végződő — szocialista népmese is lehetne Südi Bertalan története. De hát nem az. S talán az egész Südi—Ilkei műsorra és könyvre is vonatkoztathatók Pozsgay Imre — e kötethez írt — (elő) szavai: „Ez a mű ugyanis nem Jánoshalma 83
