Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Halász Ferenc: Jelenségek könyve: [Ilkei Csaba: Nem hallgathatunk! avagy A Südi-jelenség]: [könyvismertetés]
kapcsolódás, az újabb kötődés tudata a felelős társadalmi küzdelmekben. Dr. Ilkei Csaba felelős szerkesztő egy nézőhöz intézett üzenetében megemlíti: — „Azt hiszem, rosszul tudja: nem volt semmilyen sajtóper. Ha Südi nem akar egy negyvenegyedik lapnak is írni, erre nem lehet kényszeríteni...” Érdekesen magabiztos a fogalmazás. Már-már kioktatóan az. Csupán egyetlen szó: kényszeríteni. De Südit tényleg nem akarta senki arra kényszeríteni, hogy a Petőfi Népébe írjon. Ezt tudom, tanúsíthatom. A szerzői tévedés tehát sértő. Dr. Südi Bertalant azóta sem kényszerítjük, ő is kezdeményezi azoknak a cikkeinek közlését, amelyeknek örömmel ad helyet a szerkesztőség, mert úgy véljük, hogy a megjelenés segítheti a közéleti-képviselői munkája hatásosságát — a választókerület fejlődése, lakói érdekében. Az alig három soros idézetben pontosan három olyan mozzanat rejlik, amely árnyaltabban jobban megközelítené az igazságot. Ki tudja, hogy hány ilyen sor van még a kötetben? Minden érdekeltet újra meg kellene szólaltatni, műfaji korlátok nélkül. De mikor lenne ennek vége? Egészében felszabadító hatású, a minőség és egyéniség jogaiért perel a gyűjtemény. Ezért érdemes elnézni mindazt, ami eltörpül a fontossága, a kimondás dokumentálásának üdvözlendő kísérlete mellett. Ezt erősíti a végre felgyorsult és széles körű fogadtatás. Talán az értelmezésekből, méltatásokból szerkesztett idézet-összeállítás is visszatükröz valami lényegeset abból a társadalmi hatásból, ami egyféle szociográfiai jeletéssel ruházta fel a Südi-jelenséggel foglalkozó könyvet. Beszédesek — és ezért tanulságosak lehetnek — a visszaigazolások. * * * Úgy gondolta: Südi sorsából, küzdelmeiből egy társadalmi jelenség természetrajza bontakozhat ki, ha a mélyére ás. S hogy mennyire igaza lett, azt a dokumentumfilm fogadtatása bizonyította a legjobban. Százával érkeztek a levelek, telefonok a szerkesztőhöz és Südihez egyaránt. Mintha hatalmas zsilipeket húztak volna fel, a fél országot elöntötte a már-már elfeledett igazságkereső szenvedély. Sorra jelentkeztek, akik szintén megszenvedték már a maguk jánoshalmáját, akiknek őszinte, nyílt kiállásuk miatt Canossát kellett járniuk. Sokan közülük később rájöttek, hogy egyszerűbb lesz az életük, ha beállnak a sorba. Mások egyszerűen belefásultak a kilátástalan küzdelembe, megkeseredett emberek lettek. S most valamennyien egyetértésükről — vagy inkább együttérzésükről — biztosították Südi Bertalant, akinek minden retorziója ellenére is volt ereje tovább járni a maga választotta úton. Deák András: Nem hallgathatunk! Avagy: a Südi-jelenség Gondolatok Ilkei Csaba most megjelent könyvéről. Népszava, 1985. X. 29) Látnunk kell ugyanakkor, hogy — amint olvasom — a változás és a stabilitás harmóniája nálunk megbomlott; csak a változás van jelen, iszonyú tempóban, kiszámíthatatlan és alig követhető fordulatokkal. Gyermekeink kérdeznek, de hol vannak az új, hihető válaszok! Lenin idején meggyőzés helyett még elég volt kiadni a parancsot; de mára nagyot lépett a történelem, miközben politikai kultúránk, intézményrendszerünk helyzete, színvonala sokáig beszédtéma sem volt a közéletben. E kötet is fölveti: mikor lesz ehhez fogékony közegünk? Egyetlen ígéret: a demokrácia tisztulásával. S ebben bízhatunk, még akkor is, ha Südi sorsa-kálváriája arról győz meg, hogy ez a folyamat még nem éppen erősségünk. 80 (Dr. Tóth Gábor: A Südi-jelenség. Ilkei Csaba riportkötete. Magyar Nemzet, 1985. X. 31., a Jánoshalmi Mg. Tsz Híradója, 1985. december)
