Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Kamarás István: Hol tartanak a hetedikek?

2—3 litert naponta, hanem hogy negyvenéves korára sem tudott „leszakadni anyjáról”, így aztán hiába építette le férje „linkebb haverjait”, továbbra is későn ér haza: anyjánál tölt el egy-két órát minden nap. Ha haza is jön, nem csinál semmit, csak a tévét nézi. Az autóján kívül ez a fő kedvtelése. „Egyébként jól megvagyunk, elfogadtam, hogy ilyen hülye”, jelenti ki F. Erika, ha nem is boldogan, de valamiféle megelégedéssel: sikerült azért mégis valamiféle revansot venni „borzalmas” gyermekkorán. Aztán még hozzáteszi: „Ha a gyerek felnő, a pasas röpülni fog, az biztos. így aztán az életem a gyerekem. Mindenhová elmegyek vele, még a koronát is megmutattam neki.” Van egy barátnője, lánya keresztanyja, azzal sok mindent meg tud beszélni, még a képeket is. Sok képzőművészeti albuma van, kedvence Munkácsy. „A virágjaimat is szeretem, minden nap megnézem őket”, magyarázza kissé szégyenkezve, kissé értetlenkedve saját magán. A gyári jogsegély szolgálatában dolgozik adminisztrátorként, nem sok öröme van benne, idegesíti a sok odahordott szerencsétlenség. Míg a többiekkel otthonukban, F. Erikával a hajógyári könyvtárban, a Hetedikek régi kuckójában beszélgettem. Röstellte is, de férje mértéktelenül féltékeny mindenkire, még a hajógyárra is. Eltűnődik: „Furcsa figura. Nekem szegezi, hogy mit akarok én a nyolc általánosommal, ugyanakkor a barátainak büszkélkedik velem, a műveltségemmel, ami hát, te aztán ismered ... Sajnos sokat leadtam egyéniségemből. De most lassan visszaveszem az irányítást, elhiheted!”

Brigádvezetőből szakoktató ( T. Sándor). Józsefvárosi lakásuk ajtaját és a lakás díszítményei egy részét (kovácsoltvas polcok, lámpák, díszek és zsúrkocsi) maga T. Sándor készítette. Papíron már értelmiségi (hiszen a szakközépiskola elvégzése és a megfelelő vizsga letétele után elment szakoktatónak abba a szakmunkásképző intézetbe, amelynek a tanműhelye egykori munkahelyén, a hajógyárban van), de magát ugyanolyan munkásnak, pontosabban mesternek érzi, mint amikor megismerkedtünk. Barátai nem hiszik el, hogy a munkaidejébe beépített túlórával együtt szakoktatóként havi 9000-et keres, és még egy kis zsebpénzt fusizással (iparművészkedő sógorával közösen bérelnek egy alagsori műhelyt a szomszéd házban). Úgy érzi révbe értek: felesége egy nagyüzem munkaügyi osztályát vezeti, fia és lánya kereskedelmi tanulók. A szakközépiskola befejezése után szellemileg teljesen kikészült, két évig semmit sem olvasott, csak barkácsolt, képzőművészeti könyvekből kilesett motívumokat kalapált ki vasból, teljesen belefeledkezve. Most már rendbejött, néha-néha olvasgat is, de inkább moziba járnak feleségével. Legalább ennyire kellemes kikapcsolódás — esténként feleségével együtt, vasárnap az egész családdal — a kerékpárra ülni és csavarogni. így összegez: „Igyekszem lezserebben venni a dolgokat. Túl sokat feccöltem bele a szakszervezeti nyüzsgésbe, abba is csak az idegeim mentek tönkre. A lezserség azonban a felfogáserkölcsömet nem érinti.” Barátaik nincsenek, mert senkinek sem akarnak a nyakába akaszkodni, különben is számára a barátság „felfogás, odafigyelés”, amire manapság az emberek nemigen képesek.

Halkan vetélkedve (V. Lukács). Az érettségi és a szaktechnikusi képesítés megszerzése után a gyártástervezésre kerül, de hamarosan visszamegy fizikai munkásnak. 1984-ben aztán egy harmadik lehetőséget választ: szakoktatónak megy ugyanabba a szakmunkásképző intézetbe, ahol T. Sándor is dolgozik. A mellékállással együtt havi tízezret keres. Öt éve házasok, felesége német—orosz szakos középiskolai tanár, de nem tanít, hanem az egyik minisztérium nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgozik. Két évet albérletben húztak le, majd szülői segítséggel Dunakeszin egy panelház tizedik emeletén (ahol nyáron nincs víz) kétszobás lakáshoz jutottak. Első gyermekük már megszületett, most várják a másodikat. Társaságunk leghallgatagabb tagja, ha marad rá ideje, könnyű filmeket néz meg, Berkesit és külpolitikai témájú könyveket olvas, a tévében megnézi a bel- és külpolitikai műsorokat és a Stúdió ’85-öt, ha még több ideje lenne, többet kirándulna, és még többször venne részt vetélkedőkön, ahol a sport, a földrajz és a külpolitika az erőssége.

Látástól vakolásig (V. Tibor). A katonaság után csak néhány hónapot dolgozik a hajógyárban. A jegyességből (a lány titkárnő volt a hajógyárban) a tervezettnél előbb lett házasság. Megszületett a gyerek, pénzre volt szükség. Finommechanikai műszerész „jogosítvánnyal” maszek kőműves mellé állt be segédmunkásnak, majd egy lakásépítő gmk-ba

64