Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Kamarás István: Hol tartanak a hetedikek?
Hat év múlva Hat év múlva már csak heten dolgoznak a Magyar Hajó- és Darugyárban: F. Erika, Laci bácsi, G. Katalin, B. Tivadar, M. Zsuzsa és F. György, aki három évi maszekoskodás után ismét itt dolgozik. Az 1979-ben még fizikai munkát végzők közül hatan már szellemi munkát végeznek: H. Lajos, B. Tivadar, L. László, T. Sándor, V. Lukács és Sz. László: B. András mint művezető félig-meddig szellemi dolgozó. Ketten lejjebb kerültek a foglalkozási ranglétrán: N. István ismét fizikai munkát végez mint szakmunkás, V. Tibor pedig szakmáját otthagyva egy magánvállalkozónál segédmunkás. N. István, L. László, F. Erika, V. Tibor, F. György és V. Lukács házasságot kötöttek, N. Laci és G. Katalin élettársat választott. Laci bácsi elvált, majd újra megházasodott. Csupán B. Árpád legényember még közülük, de szándéka szerint ő sem sokáig. A férjek, feleségek és élettársak valamennyien legalább középfokú végzettségűek, többségük szellemi munkát végez (a szellemi segédmunkától az értelmiségi tevékenységig). Az új családok közül egyben van két gyerek, egyben most várják a másodikat, egyben nem terveznek többet, kettőben most várják az elsőt. F. György és N. István sajátkezűleg házat épített, heten jutottak — többségük nagy áldozatok árán — önálló, a család mostani létszámát tekintve átlagos nagyságú lakáshoz. Szükséglakásban, albérletben, illetve házastársa szüleinél lakik még B. Árpád, N. Laci, G. Katalin és V. Tibor. Ketten befejezték a középiskolát, nyolcán magasabb szakmai minősítést adó tanfolyamon vizsgáztak, B. Tivadar egyetemet végzett. Ennyi derülne ki személyi igazolványukból: életterükben és életmódjuk mennyiségi mutatói alapján lassan gyarapodó, felfelé mobil réteg tovább folytatta megkezdett útját. Életük minőségéről viszont túl sokat nem árulnak el ezek az adatok. Alig tudhatunk meg valamit arról, hogy mennyibe került nekik ez a gyarapodás, hogy mennyit valósítottak meg terveikből, és melyeket közülük. Nem tudhatjuk meg természetesen azt sem, hogy megmaradtak-e valamennyire is hetedikeknek. Életpályák Folytonosság és újrakezdés. (Laci bácsi) ámíga „gyermekek érdeke megkívánta”, fenntartotta az általa már harmadik évében elrontottnak ítélt házasságot. Huszonhárom évig csinálta becsülettel. „Példás házasság volt a monogám természetem miatt, de amikor már lehetett, befejeztük”, foglalja össze. Akár mostani felesége, Laci bácsi is két bőrönddel kezdte új életét, amelynek élettere jelenleg egy beépített padlás, a megígért, kiböjtölt kétszobás lakás egy év múlva várható. Örülnek, hogy gyerekeik és gyerekeik házastársai, valamint a nem vérrokon unokák is jól összejöttek. Nemegyszer náluk gyűlik össze a nagy család. Gyerekeik valamennyien jobb körülmények között élnek, mint újrakezdő szüleik. Laci bácsi fia például egy „csodás házban”, amelyet apja segítségével épített. így aztán Laci bácsi legfontosabb célja 55 éves korában is a lakás. Ezen kívül: kirándulás, utazás. A fennmaradó szabad időben tévézés, rádiózás, de válogatva; feleségének kézimunka, számára pedig a Vasas-meccsek. Laci bácsi második vagy inkább másik otthona a gyár: a TMK-műhelybeli beszélgetések, a halálos komolyan vett főbizalmiság. Csikorgó harmónia. (F. Erika) életében a nagy változás a saját család; elsősorban kislánya, másodsorban végre valahára (két éve) önálló lakása és valamelyest férje is. Férjét még a hajógyári lövészkörben ismerte meg. Fiatalabb nála néhány évvel, most 31 éves. Bár felsőfokú technikumot végzett, betanított gépészként és mindenesként dolgozik egy külkereskedelmi cégnél. Hét évig anyósánál laktak. F. Erika másodrendű családtagként. Apósa ivott, és ő csak akkor engedte, hogy kislányához nyúljon, ha józan volt. Ezt apósa el is fogadta, de „rendetlen és önző” anyósával állandó volt köztük a háborúság. Tart még ma is. Amikor ellátogat hozzájuk, irigykedve nyitogatja a szekrényeket. „Keres valamit, anyuka?”, kérdezi ilyenkor F. Erika. Úgy ítéli, nem az a legnagyobb baj, hogy férje is iszik, 63
