Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Romány Pál: Gazdaság és település
Romány Pál Gazdaság és település jL -JL magyar gazdaságról és a hazai települési viszonyokról gyakorta olvashatunk, hallhatunk leegyszerűsítő megállapításokat. A gazdaságot, bár nem azonosíthatják már a mezőgazdasággal, de mégis sokan csak agrárgazdaságnak tekintik, produktumaiban — különösen exportjában — az agrártermékeket tartják számon. Ennek megfelelően a mezőgazdaságot a népgazdaság stabilizáló tényezőjeként mondják. Nem zavarja e nézet képviselőit sem az, hogy a mezőgazdaság a nemzeti jövedelemnek csupán 16—18%-át adja, sem az, hogy a szövetkezeti parasztság a keresők mindössze 14%-át tette ki 1984-ben. Nem pedig 51%-át, mint amennyit az „őstermelők” képviseltek az 1930-as összeiráskor, de még a 40-es években is. Társadalmi-gazdasági állapotaink régi képét vetítik sokan a települési viszonyokra is. Nézeteik szerint: ha a mezőgazdaság a döntő, akkor a falu a meghatározó a magyar települési rendszerben, hiszen a mezőgazdaság és a falu — ebben a felfogásban — egymást helyettesítő fogalom. Innen már csak fél lépés, hogy a vidék is azonos a mezőgazdasággal. A vidéki hír nem más, mint beszámoló a szántás-vetésről, a szüretről, a disznóvágások alakulásáról. A szarkasztikus fogalmazást talán menti, hogy témánk természete olyan, ami nem tűri el a kliséket; nem békélhet meg sem a régi, sem az új sablonokkal. Látható: az ország egyik táján — gazdag mezőgazdasági vidéken — ritkulnak a falvak, másik részén — szegény agrárkultúra, de növekvő feldolgozó ipar közepette — új falvak keletkeznek. Igaz, az előbbi tájon nagy a településsűrűség. Míg az utóbbinál (itt a Duna—Tisza közén) 15—20 km-re, vagy még nagyobb távolságra találunk egy-egy községet. Csak egy összevetés: Baranya 440 ezer hektáros összes területén 291 község, Bács-Kiskun 850 ezer hektárén 105 község osztozkodik 1985-ben. Hasonló, sőt élesebb ellentétpárokat sorolhatnánk Vas, Szolnok, Veszprém és Hajdú-Bihar vagy más megyék esetében is. Úgy gondolom, hogy részletes bizonyítás nélkül is megállapítható: 1. Szembetűnőek a különbségek az alföldi és a felföldi, dombvidéki területek települési szerkezetében. 2. A Dunától keletre és attól nyugatra markáns jegyekben különböznek egymástól a magyar városok és a falvak, a történelmi múlt eltérő volta tipusalkotóvá vált. 3. Az államigazgatás jelenlegi területi beosztása konzerválja a különbségeket. Az ország területének közel felét magába foglaló Alföldön a 19 megyéből mindössze 7 található. A megyék nagyobb része (politikai, igazgatási, szellemi stb. kulturális központjaival) az ország másik felén tömörül. Szélsőségeket jelez, de érzékelteti a különbségeket: Nógrád szántója 88 ezer, Békés megyéé 412 ezer hektár, ám a két megye mezőgazdasági intézményrendszere gyakorlatilag nem tér el egymástól. Tudvalévő, hogy a méret nem érdem, önmagában nem minősitő tényező, de olyan mennyiségi jelzőszám, amiből teendők is, igények is egyaránt származtathatók. A településszerkezetben, a települések méreteiben és típusában és az államigazgatási szerkezetben jelezhető különbségek kialakulásának okai között találhatunk történeti, földrajzi, politikai és más körülményeket. De most nem a különbségek kialakulásának a feltárása, nem azok Előadás A falvak, mezővárosok az Alföldön c. konferencián (1985. III. 29—31. Nagykőrös) 57
