Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Dobozi Eszter: Passió: amíg az ellenfényben: csak nézem ott hogy vonulnak végig: versek
Dobozi Eszter Passió Hogy nem rekeszteték el a mocskolódóknak árja, hogy nem hallgat el, hogy zúgása már a szájáig ér föl annak, ki úgy áll ott, mint feszület, s hogy jobb- s balfelől is rontok s kárhozatra szántak lelke-teste ráng, akárha fövenyre kidobott pisztráng; nem szűnik fülében — ó, hallja még, alant amint a lebzselő nép mindegyre csak Barabbást kiált, és galambraj szálldos messze valahol egy ég peremén, de kívül légysereg az — bár épp, hogy áléi —, mi elözönli az arcot, a test melegét, és az ELI ELI LAMMA SABAKTANI . . . Nem tudni már, itt ki a vesztő, ki a vesztett. S az elhagyottabb: ki tagadott vagy ki megtagadtatott? amíg az ellenfényben úgy megyek el mint akinek nincsen már kire visszainteni úgy megyek el nem lesz ki megállna ki utánam nézne míg az ellenfényben eltűnök
