Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Thiery Árpád: Kiállítás: elbeszélés
— Miért nem állsz fel? Halász elvörösödött. — Én? ... Minek? — Miért nem állsz fel? A tanár Andrásra nézett, aztán Halász felé fordult. Aki most már felállt. — Mit csináltál vele? — kérdezte Juhász Tihamér. — Megettem. Halász intőt kapott. Az osztály elég gyorsan napirendre tért az eset fölött. Andrásra — úgy tűnt — nem neheztelnek, sőt kapott néhány elismerő, bátorító pillantást, pedig tartott attól, hogy árulónak, spiclinek bélyegzik, hogy megútálják, hogy éreztetik vele. Utólag úgy emlékezett, hogy amikor felállt, és Halász fejére olvasta a gyávaságot, mintha megkönnyebült volna az osztály. Mindössze egyetlen kis incidens történt, közvetlenül a rajzóra utáni szünetben. Halász gúnyosan odavágott Andrásnak a folyosón. — Gratulálok! András farkasszemet nézett vele. — Még szerencse, hogy valaki vállalta a felelősséget. Kántor Gida megjegyezte: — Még szerencse. — Igazán bátran lapultál — mondta András jó hangosan. — Olyan kicsire összehúzódtál, hogy szabad szemmel már alig láttalak, hogy bent vagy-e az osztályban. Halászt elfutotta a méreg. — De neked a hajad szála se görbült! Ennyi történt. Decemberben azonkívül, hogy leesett a hó, nem is kevés, két nap alatt harminc centi, a másik meglepetés az volt — Novák hozta a hírt —, hogy Juhász Tihamérnak kiállítása nyílt az egyik belvárosi galériában. Nem akarták elhinni, noha Novák esküdözött, hogy a saját szemével látta a galéria kirakatában a plakátot: JUHÁSZ TIHAMÉR FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA NYITVA DECEMBER 5-TŐL 20-IG. Nem nézte meg a képeket, csak belesett: idős nő üldögélt egy széken, rajta kívül egy lelket se látott. — Tolonganak a nézők — jegyezte meg Halász epésen. A lányok közül többen javasolták, hogy menjen el az egész osztály megnézni a kiállítást, de a fiúknak nem nagyon tetszett az ötlet. Halász dühösen ellenezte: ő nem talpnyaló, biztos, hogy nem megy el. Se csoportosan, sem egyedül. A lányok másnap mégis megnézték a kiállítást, be is számoltak a képekről, bár nem nagyon tudták megfogalmazni, hogy mit ábrázolnak, csak találgattak, mire néhány fiú Novák vezetésével kedvet kapott, hogy pusztán heccből ők is megnézik a rajztanár kiállítását. Ők se lettek okosabbak. Á vonalszerű, a kompozíciót bizonyos rendszerben széttördelő, harsogó színekben hivalkodó képek komolytalan elismerést váltottak ki a fiúkból. Juhász Tihamér méltatlan csúfolódás céltáblája lett. — Szerinted mit ábrázol az a lila szőrmók? — Kérdezd meg a Juhászt. — És az a nő, amelyiknek nincs keze? — Te mulya, az a milói Vénusz. — Nem az, hanem a Juhászé . . . — Az szerinted nő? — Hát micsoda? — Arról beszéltek, amelyik az ajtó mellett van? — Nem láttam több félkezű nőt. — Lehet, hogy Nyulacska volt a modell? Röhögtek. Nyulacska feltartott ököllel rontott Nováknak, de valaki gyöngéden lefogta a lány kezét. — Miből állapítottad meg, hogy nő? 42
