Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Veress Miklós: Alkonycsillagok: Sláger: versek
Veress Miklós Alkonycsillagok Rigók? Rigók Rigók! Vagy csillagok — fölöttem csirregik ami volt boldog önkívületben Az egyikük vacog másik fölébe rebben: így hívogat szavuk tovább a szürkületben hogy azt ami kietlen tovább már sose fázzák s belémreszkessék lázát annak mit elfeledtem — maguk földig leisszák a földek és magok mikor egy fagyban-ország tavaszokat zuhog: széttépve felhők vásznát a mindenkori szót csillagként visszhangozzák az alkonyi rigók Sláger Emlékszel még — dúdolt anyám — jut még eszedbe a múltunk Emlékszel még — mondd édesanyám hol juthat eszedbe múltunk s van-e ki elfeledje hogy azóta csak hulltunk: poklokra néha a fiad te végképpen a mennybe 33
/
