Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Serfőző Simon: Majmoló ország: Elhallgat hamar: versek
p r*rr rr p • bertozo Simon Majmoló ország Ha vakmerőén egy magasság föntebb merészkedik, följut valameddig a másik is, addig erőlködik. S ahogy a járdáját sétáltató házsort követi a többi, amit máshol meglát, mindegy mit, azt majmolja az ország is. Rászokott, mert rászoktatták, idegenek után lihegjen mindig. Vicinális a száguldó messzeséget: szánalmas döcögésével akarja utolérni. Utánzásaink ellesett hóbortokat, koszlott divatokat magasztalnak magasba. Szavaink nem tudnak már önállóan megszólalni, szólamokat memorizálnak. Munkáját, képességét a nép, amire a Nap fölfigyel az égen, meggyalázza lenézésével. Szálldosó, csapzott önbecsülését, amit elűztek-vertek tőle, s már nem ismeri meg, fára kitűzött döglött varjúval: kishitűséggel riogatja el. Elhallgat hamar Beivódik mennyi hóié, vad- és esővíz, itala a földnek, mire tavaszra, nyárra kivirágzik a kedv, a fák égig kizöldülnek.
