Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Kiss Dénes: Szabad hajnalok: Útközben: versek
Kiss Dénes Szabad hajnalok A hajnal nagy sebfakadás! Gennyes fényfekély a Nap Az ősz felhőin ütődnek át fémvacogtató sugarak Vörhenyes-lázas hasadások tűzfalon szilánkolt hasábok házak tövéhez omlanak Nesztelen mindez Szél se moccan Csak lusta haskelep után egy-egy levél száll le unottan A többi holt madár a fán Állok májfoltos ablakomnál józsefvárosi beton-ágon hullásra érik koponyám Nagyhatalmak a szitkozódok az utca megtelik velük — Nincs arcuk istenük nevük! Árnyékban húznám meg magam De a torok magától mondja mit már az agy meg nem emészt és félni kezdek — hitek bolondja Eldugom kéz elől a kést! A hajnal átterjed a város elszürkült bőrű útkövére Az új házsor is pattanásos Gazdátlan kutya silány parkban a füveken rozsda gubózik Mi az ami itt halhatatlan és magának híveket hódít? Azért ilyen mert ilyennek látom ez a napkezdet? Vagy a dolgok ezt tömörítik véglegesre ebben a sápadt pillanatban? A világ változik sebesre s félelem mi látomást lobbant? 28
